Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Nem akart a jószágigazgató úr semmi rosszat!... Gondolta, ha ő lakik a kastélyban családostul, megmenti a kirablástól. De már későn gondolt rá, mert a vörösök parancsnoka, egy zsidó, megtudta rögtön, hogy csak aznap költöztek át a kastélyba, és kitette őket. Most ő lakik a méltóságos úr lakosztályában. Már másnap csomagokkal küldte haza az emberét. A gróf merev dühvel nézett a hírhozóra, a grófné vonagló arccal tördelte ujjait. — Csak azért jött, intéző úr — kérdezte végül a gróf —, hogy ezt elmondja? Az intéző kihúzta magát. — Nemcsak ezért, méltóságos úr — mondta mereven. — A jószágigazgató úr fontos megbízásban küldött. — Tessék elkezdeni. Az intéző tartózkodó pillantást vetett a gróf háta mögé, a gróf hátrafordult, és a másik szoba nyitott ajtajában ott látta állni a komornyikot. Az arca megrándult, és nagyot ordított: — Mars ki! Mindenki összerezzent. A komornyik egy pillanatra megingott, aztán eltűnt. Az intéző kellemetlen zavarában megkérdezte: — Megbízhatatlan? — A, dehogy! — felelt bosszús mosollyal a grófné. — Megbízható, hű szolga, de a férjem oly ideges. A gróf pofacsontjai remegtek. — Talán lenne szíves elkezdeni... — A jószágigazgató úr az iránt kíván érdeklődni, hogy találkozna-e méltóságod helyeslésével, ha mi érintkezésbe lépnénk a cseh hadvezetéssel? Látszólag nyugodtan és egyszerűen mondta, mint valami egészen közönséges dolgot, de szavai mellbe verték a hallgatókat. — Hogy képzeli ezt? — kérdezte a gróf kis szünet után fojtottan. — Nálunk volt parasztruhában egy tisztjük, én és ő érintkeznénk egymással. Engem mindenki ismer nagy távolságban, nyugodtan járkálhatnék mindenfelé. 79