Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Még Marka is úgy megzavarodott, hogy ha megértette is, előbb Pólára nézett. — No, mit gondolkoztok, dámák? — nevetett mérgesen Póla. — Elkészítettem nektek a szagos fürdőt, mint a méltóságos grófnénak, méltóztassatok megfürödni benne! A fürdőszoba fehérre volt festve, minden fehér és fényes volt benne. A kád hófehér, meleg, illatos víz gőzölgött benne. Ebben megfürödhetnének, igazán? Egy nagy falitükör állt éppen szemben. Kata meglátta benne ijedt, piros arcát. — Igen, kérem... — dadogta, és fényes szemét felemelte a férfira, várta, hogy menjen ki. De az nem mozdult. Csak egy mozdulattal mutatta félreérthetetlenül, hogy vetkőzzenek. A két gyerek akadozva mozdult. — Tessék kimenni! — szólalt meg Póla egészen alattomos gúnnyal. — Ezek már nagylányok, és szégyellik magukat férfiember előtt. — Mondja csak nekik, hogy vetkőzzenek! Látni akarom, tiszták lesznék-e! — Hát csak vetkőzzetek! — szólt Póla élesen. — Ez a vén dög, úgy látszik, látni akar titeket meztelenül. — Nem is leplezett gonosz és kárörvendő pillantást vetett a férfira, mert arra gondolt, hogy ezt elmeséli majd a grófnénak. — No — mondta a kislányoknak —, mutassátok meg neki a hátsó feleteket! A gyerekek megrendülve néztek egymásra, aztán Marka lassan gombolni kezdte a pruszlikját. Szemét lesütötte, sápadt szája körül halvány, ravasz és didergős mosoly játszott. Ö már azt hitte, érti. De a kis Kata biztosan tudta, hogy a komornyik úr nem hiszi, hogy szappanai mosakodnak, és szégyenletében fényes szeme könnybe lábadt. Szerette volna bizonygatni, hogy tiszta lányka ő, karácsony előtt is megfürdött egy dézsa meleg vízben, de nem mert szólani. Ellenkezni még kevésbé. Nem volt mentség, le kellett vetni a kis pruszlikot, a kék kartonszoknyát. Egy intéssel leszedették vele durva, háziszőttes alsószoknyáját, úgyhogy már csak éppen csípőig érő parasztlánykainge maradt. Ezt már 66