Szenes Piroska: Csillag a homlokán

hazaértek háromnegyed óra alatt. Kata beszaladta fél óra alatt is. Olyan vidám dolog volt a kedves tavaszban hazamenni az iskolából! Áprilisban már meleg idők jártak, az északról védett majort átsütötte délben a nap. A szabad mezőket jobban járta a szellő, néha még össze kellett húzni a kendőt, a mezei munkások szavát, állatok nógatását elkapta és meglengette a tavaszi szél. Jó volt befordulni a meleg majorba. Kiskutya mindennap továbbra jött elé. Végül úgy megnő, hogy el fogja kísérni az iskolába. Egy szép napsütéses délben riadalom támadt az ispánnál, és rövidesen széles gyűrűben terjedt el a majorban. Az öreg sürgönyt kapott a főinspektortól, hogy küldjön a vonathoz kocsit a méltóságos urak elé. A vadászkastélyt is rendbe kellett hozni. De a kastélyban már nem laktak egy emberöltő óta. Elfakult zöld zsalui lehunyva álltak a fenyővel kevert cserfaerdőcskével szemben, a vadaskertből rég szántó lett, és maga a kastély is csak inkább vadászház volt faragott fából, szépen megbarnulva és elmohosodva. Most a gyerekek összeszaladtak, hogy lássák csudára tágra nyílt vaspántos tölgykapuját, szemben a dombra felfutó fasorral. A kapun, a felfeszített ablakokon hideg penészszag tódult az aranyporzós levegőbe. Az ispán és a gazdasszonya a legnagyobb zavarban voltak. Honnan tudhatnák, mire van szükségük az uraknak? És ha tudják is, honnan vegyék elő ilyen siettében? Az öreg különösképpen megdöbbent. Életében mindössze kétszer látta eddig a grófot, utoljára is vagy tíz év előtt, a grófnét egyáltalában nem ismerte. Mit akarhatnak náluk? Hogy fogja őket elszállásolni? Mire Katka hazaért az iskolából, anyja már ott mosta a padlót a többi béresasszonnyal a vadászkastélyban. Bármennyi kéz kevés lett volna, hogy oly rövid idő alatt eltakarítsa évtizedek porát. Némely ablakról le kellett szakítani a faredőnyt, hogy ki lehessen nyitni az ablakot, hogy a kis vendégszobák sötét belsejébe is betódulhasson a régen kizárt napfény. Minden ügyes férfira is szükség volt, gyor50