Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Aratáskor berendelték mamicskát főzni, a kicsikre Katának kellett vigyázni. Nem volt kellemes mulatság. Ők nem kaptak ételt, csak az aratóknak volt porció kimérve. Katának kellett főzni. Ha valami rossz volt, apjától súlyos kezzel szótlan ütést kapott, sírni sem volt szabad hangosan. A kis Zuzkát hirtelen elválasztották, hasmenést kapott. Sokat kellett mosni rá. Ez rossz idő volt. Szerencsére nem tartott nagyon soká. De amint a kicsi leszokott egészen az anyamellről, anyjuk megint csak Katának adta cipelni. Kicsi, kis halvány gyerek volt ez a Zuzinka, sokat bőgött. De szép nagy szemek ragyogtak áttetsző arcocskájában, öröm volt rája nézni. Egészen világos selyemhaja volt, de nem csapzott, mint más gyereké. Szépen göndörödött és fénylett a napon, mint a selyem. Katának úgy tetszett ez a hajacska, hogy odakinn mindig levette a főkötőt a gyönge kis fejről, simogatta a hajacskát, és játszott vele. Egyszer rákiáltott a szomszédasszony: Nem takarod be a fejét?!... Elég szegénykének a feje a forró napon. Megrémült, és azóta csak egész titokban, kis időre merte csak megcsillogtatni az aranyhajacskát a napban. A mamka most Gyurkóra akarta bízni a libaőrzést, de Kata féltékeny volt. A patak partja volt a világ, a szórakozás, élet és ének, nem élhetett nélküle. Inkább vállalta a gyereket is, libákat is. Gyurko nem bánta. Utoljára volt úgyis szabad élete, szeptemberben ment már az iskolába. Napközben csak a kis Misko ténfergett anyja körül görbe lábain. A mamka lesoványodott a nyári több munkában, de megerősödött és frissebb lett. Most állandóan a városi út foglalkoztatta. A fiatal libák újra megtollasodtak a kopasztás után, itt az ideje, hogy behajtsák a városba eladásra. Egész libafalkák indultak ősz elején a város felé, még mindig nem rejtegetve a bőséget. Ugyan sok parasztasszony spekulált már téli tartogatásra, a városi vásártereken mégis még mindig mozgó fehér tavaknak látszottak a libafalkák, lassan osztódtak el háztartások és hizlaló asszonyok ketreceiben. 24