Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Mindig az történik itt, amit az asszony akar. Igaz, azért a foglalkozását nagyon érti az úr, csak nem tud szigorú lenni az emberekhez. Pedig ezt a kutya népet szigorúan kell fogni — kiáltott fel dühös szemekkel —, lusta dög nép ez, senki sem tartotta szigorúan. A plébános öreg totyakos, a nép nem is elég vallásos. Én vagyok vallásos egyedül a községben. — Hova való, Anna néni? — Nénid neked nem vagyok, tudod? Hajadon lány vagyok, és nem olyan öreg, hogy ilyen vén boszorkány megnénizzen. — Fogta a mosogatódézsát, és a nyitott ajtón kizúgatta a mocskos vizet az udvarra. Rettentő káromkodás hallatszott, Kata szívből fölkacagott. — Leöntött valakit! — Jesszusom, a Józsit — suttogta Anna elszörnyedve. Egy magas, vörös arcú ember állt meg az ajtóban, fél oldaláról csurgott a szennyes lé, a szeme is vörössel volt aláfutva. Csúnyán káromkodott. — Jozsko — mondta Anna rémülten —, nem akartam. — Fölkapta a konyharuhát, azzal kezdte törülgetni a dühös ember fekete bőrködmönét és szürke csizmanadrágját. — Menj le a fáskamrába gyújtóst hozni! — szólt oda Katának. ö csodálkozva: — Reggel hoztam. — Mit feleselsz, az ördög vigyen el! — kiáltott Anna olyan dühre fakadva, hogy a kislány rögtön kiszaladt. Alit a fáskamrában szuszogva, és gondolkozott Annán. Talán a szeretője ez a csúnya vörös ember? De aztán megdorgálta magát, hogy ilyen jámbor lányról mit gondol. Mire visszajött, már nem találta ott az embert. Csengettek érte, a gyerekek felébredtek. Ott maradtak a gyerekszobában, Kata megvetette az ágyacskájukat. A nagyságos asszony is bent volt, az ablak mellett fehérneműt javított. Erős nyakán szépen látszott hamvasszőke nagy kontya. Bubi elővette a képeskönyvet, és várakozón nézett Katára. Médit leültették a szőnyegre, ott maradt, de nem törődött semmivel. 205