Szenes Piroska: Csillag a homlokán

reggel akart sütni, és csak három kemence állt az udvaron. Kata mamkája a tél végén lebabázott. Most jobb kedvű lett, hogy terhétől megszabadult, de hasa puffadt és húsa löttyedt maradt. Ügy látszik, öregasszony lett belőle, igaz, hogy már harmincéves elmúlt. Sokszor, ha megnyomkodta lágyékát, sziszegni kezdett, és este, ha lefeküdt, alig érezte a derekát. Mégis elégedett volt, jobb helyen voltak, mint eddig. Minden reggel jól megmért liter tej kommenciób'a, a magtárak hulladékából csirkét, libát lehetett nevelni. Milyen jó ára van most annak a városban! Szíve mélyén izgatta a város, ahol lány korában szolgált. Finom helyen élt, de megzavarodott, ha rágondolt. Onnan hozta magának Katát. Kapott pénzt is az úrtól, de hát nem lehetett semmi biztosat tudni, mert katonája is volt. Vajon megismerné az úr, ha látná? Szétment ő azóta nagyon. Ilyen ember mellett, csuda?... Ezzel nem lehet beszélni, ez nem törődik semmivel, ennek se gyerek, se asszony, csak a tehenek. Ha este hazajön, messziről bűzlik róla az istállószag, ha melléje fekszik, még álmában is érzi. Hogy fogná néha a baltát, és vágná a fejébe!... De nehéz mindenki élete e nehéz világban! Azért mikor megjöttek a szép tavaszi napok, és a patak partján az öreg fűzfák hajlós ágai zöldbe pattantak, mikor az enyhe napocska sárgán és simán csurgott végig a fáradt tagokon, ha kiült délután az ajtó elé, ölében tartogatva kisleánya gyönge testecskéjét, meg kellett békülni, ernyedten ülni, ülni félig hunyt szemmel, és elfelejtett dalokat dúdolni. A trágyás udvaron tyúkok kotorásztak, korán keltett kis csibék csipogtak. Béresasszonyok kiabáltak egyik ajtótól a másikig, gyerekek visítottak, de az ő füle éppúgy becsukódott, mint a szeme. Nem gondolkozott, nem volt ember, nem volt asszony. Elhagyta testét, csak érzései tartották egybe lényét, és osztották mégis szét a levegőben, a napban pattogzó rügyekben, állatok boldog sóhajaiban, mert semmi élő el nem különözheti magát az élet nagy mozdulásaitól. Valamelyik gyerek megrántotta a szoknyáját. Iskola nem volt a majorban. Iskolát az uradalomnak kel2 17