Szenes Piroska: Csillag a homlokán

éjjel. Ha te nem jössz, bolond vagy. Katka nagyon ügyes kislány, jó mozgós ... No? Akkor kiáltott az apja Palkó után. — Feküdj le közel a lányok mellé — susogta a fülébe Styefo —, én majd melléd, és osztán, ha elalszik a villany, lassan odamászunk. A lányok nevetése fölingerelte Palkót, minden, ami este történt körülötte, Styefo forró leheletű susogásai fölizgatták, az ér sebesen verte halántékát. — Van is mit nevetnetek — morgott a kacagás felé. — Törődjetek csak a magatok dolgával. Katát bántotta ez a fulladt, morgós hang. Még elromlik ez a jó fiúcska, mire innen hazamegy. — Alszol? — kérdezte fogvacogva Marka. — Palkó téged nem akart bántani? — Aj — mondta Kata búsan —, ne is beszélj a fiúkról, egyforma rosszak azok mind. A két fiú a fal közelében lapult meg szorosan egymás mellett. De Palkó nagyon rosszul érezte magát, utálta Styefót, akinek forró és sűrű lehelete a nyakát érte, didergett a forró csűrben, és szégyellte a gondolatait. Mozdulatlanul feküdt, néha azt hitte, már elaludt, és csak álmodik minderről. De aztán felriadt a szalma nyugtalan zizegésére, vagy a másik fiú hozzáérő mozgására. Aztán a villany odakinn hirtelen elaludt, megrezzentek csukott szempillái, és éberre rándult. — Várj még egy kicsit — súgta fülébe Styefo, nagy szája a fiú csupasz nyakához ért. — Nem akarom megtenni — kívánta mondani Palkó. De nem mondta ki, és nemcsak azért, mert Styefo csúfolódásától félt. Valami sötét, rossz érzés, amelynek nem tudott ellenállni, hajtotta előre. — A tied a sarokban? — susogta fülébe Styefo. Azt hitte, mindjárt hányni fog, úgy fájt a gyomra, és rekedten súgta: — Igen. Styefo megmozdult, és meglökte őt is. Mint az álomban, mászott előre, a világosban kiszámított úton. Kikerült vala155