Szenes Piroska: Csillag a homlokán

kendő volt a derekán, meg egy piros a fején, fehér fogait vicsorgatta-, és feléjük nyújtotta a kezét. — Szent József ... — rémültek meg. — Mi ez? Egy ajtó nyílt mellettük, a konyháé, és mindjárt látták, hogy a fekete gyerek nem él. Valamiből csinálva van. A cselédlány meglátta a szemükön az ijedséget, és követte tekintetükei — Ó, ti szamarak! — nevetett nagyot. — Az csak egy szobor, ami a kalapokat meg az esernyőket tartja. Ilyen furcsa dolgok ... Megkönnyebbült mosollyal mentek be a konyhába. Itt fehér cseréppel voltak kirakva a falak és a tűzhely is, a padló fehér-fekete kőkockákból volt, és minden ragyogott benne. — Ez már aztán konyha — mondta Marka. — Még a grófné is lakhatna benne. — Kivált, ha neki kéne mindennap felmosni — felelt a cselédlány nevetve. Ez igazán kedves lány, és mégis milyen haragos asszonya van. — Mindig olyan mérges a maga asszonya? — kérdezte halkan Kata. A cselédlány befőttesüvegeket rázott egy vajdling meleg vízben, és az ablak felé tartotta, hogy elég tiszták-e már. — Az olyan, mint egy tűzokádó sárkány — mondta meggyőződéssel. A lánykák nevetve néztek rá. — De ne ácsorogjatok itt, mert mindjárt kinn lesz, aztán kaptok tőle ... Már úgyis későnlette, ahogy jöttök. Gyorsan nekiültek hát a nagy halom babnak, hogy megtisztítsák és felaprítsák befőzésre. — Hány gyerek van itt? — kérdezte Kata munka közben. — Csak az az egy lányka, aki almát evett? — Dehogyis az az egy, akkor jó volna. Az a legjobb gyerek, az Irénke. Ügy el tud hallgatni, ha beszélgetek vele, engem tán jobban szeret, mint az anyját. De van itt egy nagyobb lány, jó, hogy csak nyáron van itthon, mert a vá144