Szenes Piroska: Csillag a homlokán

csúnya, fekete és sovány. Mégis Bungyi bácsi rá se nézne se asszonyra, se lányra. Csak amit a felesége tesz meg mond, az neki a jó. Pedig gyereke sincs... Azt mondják róla, megbabonázta. — Megbabon ...? — dadogta Marka kíváncsian. — Hogy valami bájitalt főz, azt adja neki inni. Valami füvekből főzi, amit holdtöltekor a mezőn szed, és száraz kígyót, varangyos békát főz benne lassú rőzsetűzön. — Brrr! — kiáltott Kata. — És ezt adja inni Bora néni az urának? — Hát nem tudja az, te bolond, mit gondolsz! — De mégis ... Az nagyon lehet utálatos. — Maga tudja, hogy kell ilyen ital főzni? — érdeklődött Marka élénken. — Hej, ha én azt tudnám!... — kiáltott Annus. — Akkor már talán engem szeretne a Bungyi bácsi. Vagy más is... Ezen elmélázott. Kis ideig csak a mosogatóvíz zsíros csobbanása, edények csörgése hallatszott. — Hát a zöld ruhásról hallottatok már? — Milyen zöld ruhás? Lány? — A fenét. Ember a zöld ruhás, de olyan szeme van, mint a halnak, nem kell becsuknia a víz alatt, és a kezén meg a lábán zöld bőr nőtt az ujjai között, mint a békának. — Szent József! — ámultak el a kislányok. — És minek az neki? — Hogy jól úszhasson a vízben, mert a vízben lakik. A Garamban. — A fenekén a Garamnak? — kérdezte hitetlenül Kata. — Persze, a fenekén. — Van ott neki háza? — És még milyen szép! Csupa üveg meg kristály. Ott lakik hét szobában egymaga, és lesi az embereket, akik a mély vízbe jönnek. — Mit csinál az emberekkel? — borzongott Kata. — Hát... behúzza őket a mély vízbe, kiszívja a lelküket, és korsókba rakja. Ott állnak sorban a polcokon a korsói. ök csak rábámultak Annus pufók képére, amint szemét forgatta beszéd közben. 142