Szenes Piroska: Csillag a homlokán

árnyékot kívánva a még lábon álló gabonától. A férfiak nehéz kezükkel szemükbe húzták zsíros kis kalapjaikat, a lányok fejükre borították szoknyájukat, cseppet sem törődve, mennyi látszik ki égett testükből. Csak Zelenyák Palkó vetett rájuk néha egy zavart pillantást, ő nem feküdt le, magát nagyon egyenesen tartotta a lányok előtt. De nagyon melege volt szoros nadrágjában, amit reggel nem akart fölcserélni a könnyű gatyával, olyan vörös volt, mint a rák. — Rád sül a gatyád! — próbálta őt ingerelni Marka, és fáradtan unatkozó szeme mélyén pirosas fény gyúlt ki. Palkó morgott valami gorombát, elfordult, és odacsúszott apja mellé. — De nagyon hencegsz! — biggyesztette fel az ajkát Marka, ő is hátat fordított. Kata nevetett, hátrahajtott nyakán látszott a nevetés puha bugyborékolása. Már ők is jól beebédeltek. Zelenyák pontban egy órakor megmozdult, mintha álma órára járt volna. Fölkelt és kiáltott: — Auf! — A forró földbe süppedt testeken rángás futott végig, egy ember ijedten azonnal talpra ugrott. — Az istenit! — kiáltott zavart nevetéssel. — A hangodra nem azt hitten, hogy az árokban vagyunk?! — Megrázta magát sóhajtva. — Még erre a kutya munkára is jólesik felébredni. — Aj, de sokat panaszkodsz — szólt egy levágott fülű fiatalember. — Mered mondani, hogy soha sem volt jó Taljániában, mi? Én, ha ott hagytam a fülem, se bánom, legalább világot láttam! — Hát neked mindegy lett volna, ha a fejedet hagyod is ott — szólt Zelenyák. — De gyerünk! Az emberek nevettek a fél fülön, és úgy álltak újra munkába. Szembeszálltak újra az álló gabonával, és nyomultak benne előre, összenőtten. A kislányok fölszedték a csajkákat, kanalakat, és várták vissza a kocsit. Reggel, mikor az ispán visszakergette őket, meg voltak ijedve, de most örültek, hogy nem kellett beállni a munkába. Különbnek érezték magukat a többieknél, és jókedvük volt. 121