Szenes Piroska: Csillag a homlokán

volt belül, mint egy nagy szoba. Akkor egyszerre kiszaladt a padló a lába alól, és ő nekiesett valakinek. A vonat megindult, vágtatni kezdett, és vitte őket a gyomrában irgalmatlanul. Mellette harsányan nevetett egy legény, akire ráesett, fogait mutogatta, és hagymaszag gőzölgötta szájából. Kata is nevetni kezdett, hogy zavarát elrejtse. Marka már integetve hívogatta egy sarokba, ahol helyet foglalt neki. Az egész kocsi aratókkal volt tele, férfiakkal és lányokkal, csupa ismerőssel a szomszéd faluból. Az emberek könynyeden csak vászonba öltöztek, legtöbbje mezítláb volt. A tarisznyákat, csizmákat és az összehajtott kaszákat a hálóba rakták, jókedvük volt, hogy alig találták a helyüket. De a legvidámabbak a lányok voltak, rövid szoknyáik ráncai folyton kavarták a levegőt. Nagy meleg volt, a levegő elfülledt a sok nehéz testszagtól, ha nyitva volt is minden ablak. Csak az ablak mellett lehetett érezni a hűvösebb húzást. A durva ingek alatt rövidesen folyni kezdett az izzadság. A férfiak ingük ujjával törülgették vörösre duzzadt arcukat, a lányok orra alatt apró cseppekből izzadságbajusz keletkezett. Mindnyájan nagy lármával voltak. Kata Marka mellett ült a padon, és figyelte az embereket. Majdnem mindenkit ismert, de most olyan megváltozottnak tűntek fel. Csak komoly dologban vagy csendes pihenőn látta őket eddig, a felnőttek világához tartoztak, akik csak látszólag éltek ugyanabban a világban, mint a gyerekek. Most meg éppen úgy viselkedtek, mintha gyerekek lennének. Még sohasem gondolkozott rajta, hogy mit érezhet vagy gondolhat egy felnőtt ember, hogy miért és hogyan dolgozik. Még csak az se jutott eszébe, hogy különbség van-e egy anya vagy egy kotlóstyúk, egy igásló vagy egy béresember között. Látszólag mindnyájan pontosan azt tették, amit tenniük kellett, minden értelmes volt, és ettől nem tértek el. Úgy érezte eddig, hogy csak a gyerekeket irányítja összevissza a jókedv vagy szomorúság, a játék utáni vágy, az éhség vagy jóllakottság, vagy a mások akarata. Most meglepetve látta, hogy a felnőttek éppen olyanok, mint a gyerekek. Hogy nevettek mindenen, hogy játszottak 103