Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Néhai Kisfaludy Zsigmond: Somorja az Árpádok alatt

fosztogatásban a még mindig szertebolyongó elbizakodott kunokkal versenyezve, többször nyíltan kitüzék a lázadás zászlaját, úgyhogy a tekintélyét vesztett király az országnak majd egyik, majd másik részébeni volt kénytelen alattvalói fékezésére fegyveres erőt használni. Ezen féktelenkedő főurak közé tartozott egyidőben Apor, a dunántúli vidék leghatalmasabb ősmagyar nemzetségének, a Péczinek vagy Pécsinek ivadéka is, ki a pozsonyi várat hihetőleg Németújvári] Henrik pozsonyi főispán lázadó fiainak segélyével elfoglalván és az ahhoz tartozó birtokokat fosztogatván, mindaddig rémületben tartá e részek lakosságát, míg csak Károly gróf és a király más híveinek vitéz hadai által heves küzdelem után a várból ki nem veretett. Károlynak ezen alkalommal szerzett érdemeit Somorja adományozásával tünteté ki s jutalmazd a király és a hű várgróf a neki adományozott hely birtokába tiltakozás nélkül beiktattatott, mit az érintett okirat szórol-szóra ekép ad elő: „László, Isten kegyelméből Magyar, Dalmát, Horvátország stb. királya, Krisztus minden jelen levelünket, megtekintő hívének üdvöt abban, ki győzelmet ad a királyoknak! A királyi fenségnek nem oknélkül kell egyesek hívségét s szolgálatait fontolóra vennie és minnyájának kegyes adományokkal viszonoznia, hogy mások azok példáin lelkesíttetvén, a hűséges tettekre könnyebben hajoljanak; amiért is mindeneknek, mind a jelen mind a jövőknek tudomására kívánjuk ezek rendével juttatni, hogy Károly gróf, Sándornak fia, elénk járulván, bizonyos Szent Mária nevűi népes földünket szolgálataiért magának kéré adatni. Mivel azonban az igazságról nem valánk meggyőződve : híveinknek a pozsonyi káptalannak meghagytuk, hogy emfoe74