Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Csáder Mihály: Csallóközi népművészet (Csáder László és Nemesszeghy Jenő rajzaival)

é C s á (J e r Mihály egyetemi hallgaió Csallóközi népművészei: Nem azokat az időket éljük, amikor a szép iránti szeretet hagyományos valami és amikor azt a nevelés épségben őrzi. Azt tartják, hogy a művészet csak a kiváltságosak kiváltsága. A népművészet pedig különösen mostoha gyermek. Szétzüllik, fogy, pusztul. Valahogy úgy vannak vele az emberek, mint a pusztuló népfajtákkal. Valamikor ez volt a forrás, a gyökér, az eredet, s ma mutatóba van belőle kuriózumként egypár. Megöli őket a civilizáció. A faji ízlésnek öntudatlan megnyilvánulásával a népnél találkozunk. Szeretném mindenkinek a fülébe sikoltani, hogy mekkora kincs ez most számunkra, milyen nagy jelentősége van s mennyire kötelessége mindenkinek, hogy népművészetünk meglévő értékeit megmentse és gondozza. Sokan mosolyogni fognak a fenti címen. Csallóközi népművészet?! Olyan is varr? — Van bizony, különösen a magyar népies építkezés és ennek körébe tartozó dolgok (kapufélfák, ablakdísz, oszlopok stb.) terén. Az igaz, nem: találjuk Csallóközben a népművészet olyan pregnáns megnyilvánulását, mint az erdélyi megyékben, Dunántúl, vagy a Tiszaháton, de a figyelő és hozzáértő szem örömmel veszi észre, hogy van még, s fájdalommal, hogy mennyi volt a népművészeti elem Csallóközben. Csallóköz éppen zárt, egységes volta s tiszta magyar fajisága folytán kedvező talaj volt arra, hogy itt keresetlen tiszta népművészet fejlődjék. A kutatás ezen a téren nagyon szegény. A magyar ethnografia többnyire csak egyes kiragadott vidékeket, 6 81