Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

B á t k y Zsigmond tanulmánya ma már sehol sem szerezhető be, így tehát a Csallóközi Múzeum feladata a nagyjelentőségű tanulmány újabb kiadásáról való gondoskodás. Csallóköz emberföldrajzi múltjának ismerete megvilágítja a tájtörténelmi kutatás legsürgősebb feladatát: össze kell gyűjteni mindazt az adatot és emléket, amely a csallóközi lakosság és a víz ma már egyre jobban háttérbe szoruló ősi viszonyára vonatkozik. Ebből a szempontból máris rendkívül jelentős az a tárgyi néprajzi gyűjtemény, melyet K h i n Antal állított össze a hajdani csallóközi halászat szerszámaiból a Csallóközi Múzeum számára. 2. Csallóköznek még a neve is az eltűnt vízszigetségi viszonyokban leli magyarázatát. A Gömböc z Zoltán és M e 1 i c h János szerkesztésében megjelenő Magyar Etymológiai Szótár 1916-iki füzete szerint a sziget nevét a középkori oklevelekben többször előforduló Csalló folyóról kapta, mely a pozsonyi részen, Vereknye táján volt valamikor a Dunának egy ága. Az összetétel utótagja a régi magyar küzü, mai magyar köz. Az ilyen földrajzi nevek alakulásának módja a magyar nyelvben megvolt már a honfoglalás előtt is. Ugyanilyen földrajzi név másutt is él, így Bodrogköz, Sárköz, Muraköz esetében, csakhogy itt az összetétel előtagja ma is létező, ismert folyó. Ezekről a földrajzi nevekről Kertész Manó a Magyar Nyelv című folyóiratban azt állítja, hogy eredetileg a közt alkotó mindkét folyó nevét magukban foglalták. Az okiratok tanúsága szerint Bodrogköz valamikor Tisza-Bodrogköz, Muraköz eredetileg Dráva-Muraköz volt. Tekintve, hogy a Csalló folyóra vonatkozó első adat 1267-ből a folyó nevét arra használja fel, hogy a közte és a Vág közt fekvő területet, közt meghatá60