Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

A laikus körök tudományos értékű adatgyűjtő munkásságára jó példát szolgáltatnak a cserkészek közül kikerülő regösdiákok, akiknek néprajzi gyűjtéseit illetékes néprajzi szakkörökben is örömmel vették tudomásul. A pozsonyi cserkészfiúk ismételten bejárták a csallóközi falvakat és naplóikban a tájszólási megfigyelések, mondák, dűlőnevek, népdalok, tréfák, szállóigék, bakternóták, sírfeliratok és népszokások jegyzetei a népművészet rajzban megörökített szépségeivel és a társadalmi viszonyok, valamint a mezőgazdasági és ipari sajátosságok leírásával váltakoznak. A vándorlások röpke benyomásai közben végzett adatgyűjtés azonban semmiesetre sem ér fel azzal a felderítő munkával, amelyet az állandóan falun lakó tanult rétegek végezhetnének a tájtörténelem szolgálatára. Sokkal fontosabb és nehezebb is azonban az a feladat, mely a kutatás irányítóira és vezetőire: a tájtörténelem hivatott szervezeteire vár. A modern magyar tudománnyal való kapcsolatot csakis úgy lehet elképzelni, ha a határok bajaival, a magyarországi egyetemek látogatásának megakadályozásával, a tudományos folyóiratok kitiltásával dacolva mégis élő és állandó érintkezés létesül a budapesti szakkörökkel. Normális viszonyok között ez a Komenský-egyetem magyar tanszékének volna a feladata és munkája, amíg azonban erre hiába várunk, megfelelő céltudatos propaganda szükséges ahhoz is, hogy a szlovenszkói hiányos számú történeti szakos magyar egyetemi hallgatókat a modern magyar tudományos kutatásra figyelmeztessük s így a tervbevett csallóközi történelmi és népkutatás számára is komoly értékű szakembereket képezzünk. Ráfér ez a propaganda idősebb szakembereinkre is, akik a tízéves határzárral súlyos56