Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 3. Csallóközi vizahalászat

Csallóköz második nevezetes városának, Sömör jának jegyzőkönyvében is meg van örökítve egy híres vizafogás. Ez arányaiban kisebb ugyan az előbbieknél, de segített a város nehéz helyzetén. 1710-ben történt. Ugyanis a Rákóczi-felkelés idején pestis ütött ki a lakósok között. A polgárok nem hagyhatták el a várost. így persze kereset sem volt. De az adót, kivált a „porciót" pontosan meg kellett fizetni, mert — úgymond a jegyzőkönyv — „a portionak sem collikája, sem chisafrája, sem podagrája nincsen". A segítség pedig csodálatosképen jött. A jegyzőkönyvíró így folytatja: „az Ur Isten maga ingyen való nagy kegyeimétül mutatta az ő atyai providentiáját ugy, hogy az ittvaló burgerek által ő Somorja szigetben járván, egynéhányszor látták, hogy a viza fölvetette magát az öregdunán. Tudatára adván az nemes tanácsnak. És az városnak arravaló hálója nem lévén, alá küldettünk a vajkai halászokért. Ezek eljöttek és a vizák megfogattak. Még pedig először három, darab. Közöttük a legnagyobb 320 fontos volt. Erre újonnan —- mondja tovább a jegyzőkönyv — belé vetvén az hálót az Dunába, akkoron megint fogtak 8 vizát. Ez volt ugyan csodálatos, Szt. Péternek adatott áldáshoz, mert az háló igen kezdett vala szakadni és a tizenkét halász nem tudván annyi sok hallal mit cselekedni, kiáltván az Szigetben levő szolgákra, kiknek az ő segítségükkel mind az nyolcat megfogták". Ezek közül több darab három mázsás volt. A vizákat Bécsben adták el: s a város belőle fizette ki a „porciót". Csallóköz leghíresebb vizafogói a komáromi, aszódi, szapi, gutái vizafogók voltak a XVII. század folyamán. Leghíresebb vizahalászok pedig a komáromiak, gutaiak, ekecsiek, izsaiak, nyárasdiak voltak. Az utolsó vizát, mely még nagyobb példány 53