Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 2. Gönczöl táltos

mondja, a palóc Kincsőnek. Nevezi még a csallóközi csak Gönczűnek meg Gönczölnek is, Fényesség-szekerének is. Azt regéli róla, hogy ez a „Gönczöl-tátos" szekere. Mert Gönczöl igen nagyhírű „táto s f él e ember" volt, aki Ázsiából származott. Igen nagy tudományú és igen szent életű. Tudott „prófétányi" is. Megmondta az idők változását előre. Emberek, országok sorsát; a közelgő háborút, dögvészt s egyéb veszedelmeket. Tudott beszélni a madarakkal és egyéb állatokkal. Értette a fák suttogását, az erdő zúgását. Szekerével, mikor a földön járt, a levegőben is tudott közlekedni. Ismerte a csillagok járását-kelését. Magas hegyen állott lakása, hogy közelebb legyen az éghez. Halála után a Földről szekerével együtt az égbe került, ahol juhászbojtárok kisérik s most a jó lelkeket szállítja a Mennyországba. Szekerének rúdja azért görbe, mert a gonoszok lehúzzák. Egy másik változat szerint a rúd úgy görbült el, hogy egyszer Gönczöl a csárdában mulatott és mikor borosan hazafelé ment, nekihajtott valaminek s baj érte. Szekerének csillagai időjóslók. Ha „aprón ragyognak", akkor szép idő várható, de ha nagyra nőnek, rossz időt jeleznek. Rendesen eső, vihar, szélvész lesz. Rúdja az ég időmutatója a halásznak és pásztornak. Ha fölfelé áll, még „nagy éjjel van", ha lefelé, akkor már a reggelt jelzi. A vele kapcsolatos népdalt is sokat dalolja: Hét csillagból áll a Gönczöl szekere, Hét szeretőm volt énnékem egyszerre. A hét közül hűséges csak egy maradt, Az is nyugszik temetőbe gyöngyvirágos hant alatt. 46