Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

A XVil. században s a XIX. század elején a Boronkay és Naszvady család egy-egy tagja is gúthori birtokos volt. — Emléküket már csak néhány feliratos sírkereszt őrzi a temetőben; birtokuk az újabb birtokosok, a Szalay és zsitvatői Zsitvay családok tulajdonába került. Ezek közül is csak a Zsitvay család leányági leszármazottjai élnek Gúthoron. Ezeken kívül a határnak ma már a Duna jobbpartjára került részén a fában szegény Belső-csallóközi birtokosok, a Bittók, Bacsákok, Petőczök, 01gyayak stb. is bírtak kisebb-nagyobb erdőrészt, melyből évi tüzelő szükségletüket fedezték. * Az ősi birtokok a jobbágyság felszabadulása, a családok kihalása, elköltözése, a századok folyamán nagyon sokszor ismétlődött osztozkodás — újabban parcellázás — következtében mindinkább elaprózódtak, úgy hogy a kései ivadék kezén már csak kis részük van. # Ennyi az, amit két emberöltőre kiterjedő tapasztalatom, megfigyelésem után kis falunk közelmúlt sorsáról, mai állapotáról — forrásmunkák hiján; — boldogult szüleim, rég porladó faluimbeliek elbeszéléséből, levelesládám

1 néhány megsárgult papirosa, színehagyott írása s híveim tudatában nemzedékről'-nemzedékre átöröklődp szóhagyomány nyomán Gúthornak a vérzivataros évszázadok folyamán átélt történetéről, a távol homályába rejtett eredetéről, viszontagságos életéről mondani tudok. Mert viszontagságos volt az én falum lakóinak élete az első településtől kezdve a mai napig. Megszenvedte ez a nép a multat és a jövendőt nemcsak az istenek haragja, a természet lebír hatatlan 31