Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

Sátor, Vas, Farkas, Csóka, Csánó, Mód (1768), Bartal, Szabados, Bors, Rádó, Máthé, Fülöp, László; újabbak Sághy, Mezei, Óváry, Vecsey, Kellei, Kovács, Molnár, Német, Lengyel, Tóth, Szíjártó, Kertész stb. A Flórián, Bammer, Renner, Forsner, Rédler, Sajlinger,* Gottlieber, Hoffmann családok ősei a közeli német falvakból, Kozák, Nyársik az északi vidékről származhattak be s magyarosodtak meg. # A falu határa, a Dunát és ágait is belemérve, alig tesz ki 2000 holdat. Ennek nagyobb felét a falu, néhány holdnyi silány legelő és szántó foglalja el. A határ kisebbik fele az ártérre esik s kevés szántóból, legelőből, kaszálóból, vízerekkel, ágakkal elválasztott füzesekből áll. —• A szabályozott Duna nemzetközi víziút, a határ jobbparti része pedig — az egész határ mintegy ötödrésze — Bérden, Pöröserdő, Feketetó, Televény, szántó és erdő, az összeomlás óta Magyarországra került. * A középkori Gúthor birtokosai, földesurai közül csupán Gúthory Jánosnak, illetve özvegyének nevét őrizte meg a nép. — A hagyomány szerint a határ felére kiterjedő birtoka közepén, egy rég kiszáradt ér partján állott kastélya, a mai kisgúthori várhelyi dülő dombos helyén. Erről a helyről azt állította öreg béresünk a mult század 70-es éveinek elején, hogy m-ikor rajta rakott szekérrel áthajt, olyan kongást hall, mintha üreg fölött járna. „Alkalmasint a Gúthori Jánosné pincéje" — mondta. —• Ráérő idejében ásogatott, turkált is ott az ostorosával együtt, de hamarosan abbahagyta, mert semmiféle épületmaradványra nem akadt. A XV. század végén a tejfalusi Sydó család 29