Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Kövesdi János - A nyitott sír

Apám arcvonásai lassanként meglágyultak, nyugalom és elégedettség tükröződött a szemében. Valaki csengetett. Berci kiment ajtót nyitni. — Jó estét kedves mindnyájuknak — lépett be a kivilágított konyhába Karós Jóskáné, aki el-eljárt Boriskához, de Boriska nemigen volt oda a barátságáért, mert mindig kölcsönkért tőle valamit. Apámon keresztül kötődött ez a „barátság", minthogy Karós Józsi is Ágcsernőben dolgozik mint váltókenő. Bosszantotta is eléggé, hogy Józsi csak úgy „ukmukfukk" rászabadította a „renyhe, viperanyelvű" feleségét az ő jóravaló menyére. „Hagyta volna a Rétközben, ahonnan hozta — mondta apám, miután Irén másodízben ment el Boriskától. — Van itt elég falukolompja. óvakodj, Boriskám, az ilyen otthon ülő vasutasfeleségektől, mert ezek megvesznek unalmukban meg jó dolgukban. Úgy hallom, még isznak is... Hidd el, káros hatással lesz rád ez a mézes szájú latorcai liba. Meg kell az neked, hogy az egész falu szennyesét eléd teregesse?!" Most csak végigsiklatta rajta lapos tekintetét: — Mi jót hozott nekünk, Karósné? — Hazahoztam a szabásmintádat, Boriska, igen tetszett a többieknek is. Látom, a leendő mérnök úr is itthon van — küldött felém egy eléggé félreérthető mosolyt —, isten hozta, tudják, mi újság a faluban, épp most jövök a varrótanfolyamról, ott beszélték, már az egész falu tudja. A vén Fullajtár lapátásóval megütötte Kocsist, a hnb-elnököt, mert azt mondta neki, szégyent hoz a falura, mit szólnak majd a szomszéd falusiak meg a járásiak, ha tudomásukra jut a dolog, nincs rá semmi szükség, hogy ő maga ássa meg a saját sírját, van a hnb-nek pénze, tisztességgel eltemetteti, ha majd itt lesz az ideje, legyen nyugodt, nem bízzuk a temetést a gyerekeire, mert azok még temetetlenül hagynák, ahogy törődtek magával egész életében, és akkor Kocsis belekarolt, hogy menjen vele haza, ő majd gondoskodik róla, hogy a gödröt visszakaparják, az öreg ellenkezett, hogy hagyjon csak neki mindenki békét, a bíró se húzgálja őt, ha a nyugdíját nem emelték, a sírját se ássa meg senki. Kocsis össze akarta szedni az öreg szerszámait, erre az öreg Fullajtár rávágott a lapátásóval, kétszer is, amikor az elnök lehajolt a csákányért, azután Kocsis otthagyta... Igen, villant át az agyamon, most már talán értem egy kicsit az öreg viselkedését. Karósné még tovább hadart valamit, de én már nem tudtam odafigyelni. Felugrottam az asztaltól, és ide-oda járkáltam 258