Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - Családi Krónika

kiabálni. Csak úgy jött. Magától. Rohadt dolog ez az egész. Tudom, neked kétszeresen az, de nekem se valami különös öröm. — Akkor miért csinálod? Hagyd abba. — Nem! Már nem lehet. — Nem lehet? — Ahogy mondom. — Lehet, mindig lehet. — Mindig lehet, de most nem lehet. Érted? — Nem egészen. — Hát jó! Figyelj ide, te cseh Szűcs István. Lehet, hogy mindez neked nem fontos. Nekem se volt az, de az lett. Ezért nem hagyhatom abba. Ha nem akarod, ne hallgasd végig. De nekem mindazt, amit megtudtam, végig kell mondanom, mert ha bennem marad, elpusztít. Ennyi az egész. így már érted? István elkomolyodott, és bólintott. — Értem. Olyan lett az egész, mintha helyet cseréltünk volna. Csakhogy én hiába ülök a te helyedre. A csere lényege csak téged érint, mert te azt is tudod, hogy mi van a krónika következő lapjain. Én pedig csak azt ismerem, amit eddig elmeséltél. Vagyis jobb lesz, ha maradunk mindketten a magunk helyén. Te beszélsz, én pedig hallgatlak. Mi van még ezen a lapon? A Családi Krónika harmadik lapján a következő mondat nincs semmi összefüggésben a fejezetcímmel. Arról tudósít, hogy: Az anyaországhoz való visszacsatolás megtörtént 1938. nov. 10. Lefordítom Istvánnak a szöveget. A dátum, a kor iskolás tananyag. München, a bécsi döntés — történelem. A hatalmi összefüggések ismertek. — Folytasd — mondja István —, ezt ismerem. Szabó Józsefné meghalt 1945. V. 8. — Ez a dédnagyanyád halálának dátuma. Érdekes dátum, igaz? Egy nappal később véget ért a második világháború. — Valóban érdekes... Másfél éves voltam akkor... Hogyan halt meg, azt nem tudod? — Véletlenül tudom. Van egy igen idős rokonod, mindenki csak Pörsi néninek hívja. Aggmenhelyen él a férjével együtt, vagyis Pörsi sógorral. Mindketten egészségesek, de nagyon öregek már. Nos, Pörsi néni részletesen elmesélte a szüle halálát és temetését is. Kíváncsi vagy 238