Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979
Egri Viktor - A máglya
igen súlyos esetünk,,. Egy éjszaka cseng a telefon, Tilla hangját hallom. Jöjjek azonnal, a kislánynak negyvenfokos láza van, félrebeszél ... Fél óra múlva náluk voltam. A láz még magasabb, már negyven fölé szökött. Gyereknél ez még nem jelent veszélyt, de a városban dühöng az alattomos influenza. Nézem a gyerek nyelvét, lepedékes, a garat sebes, a mandulája csupa genny... Mindig kényes volt a torkára, már úgy terveztük, tavasszal kiszedjük a manduláit... Torokgyík!... De miért hívtak ilyen későn? „Mikor vették észre, hogy láza van? — faggattam az apát. „Egész délután játszott. Még az udvarra is leengedtem a két Petrovics gyerekhez. Mindig szépen játszik velük. Jól felöltöztettem, szvettert is adtam a kabátja alá..." — mondta az asszony hadarva, mintha mentséget keresne önmagának. „Vacsorát evett?" „Nagyon keveset, csaknem semmit... Nyűgösködött, hogy nincs étvágya és nagyon fáradt. Lefektettem... Nem gondoltam semmi bajra. Máskor is megesik, hogy este nem akar enni..." — A megszokott mindennapi eset... — magyarázta Vernár. — Néha a leggondosabb anya sem veszi észre, hogy a gyereke lázasan jár. Sok gyerek nem panaszkodik, Ági is ilyen természetű... Készítem az injekciót, és látom, hogy Tilla szemében páni félelem ég. Nem szól, de olyan rettegés ül az arcán, hogy meg kell nyugtatnom. „Nem lesz semmi baj... Reggel megkapja a második injekciót, pontosan hat óra múlva... Néhány nap alatt rendbe jön..." — Az asszony némán nézett rám, és oly rémülten tág volt a szeme, hogy komolyan megijedtem. Hiszen ő sem egészséges, lelkileg még mindig nem heverte ki a tábort, azokat a szörnyű hónapokat, első gyermeke pusztulását... Nyugtalan voltam, amikor elmentem tőlük. Azzal a gondolattal feküdtem le, hogy kora reggel első utam hozzájuk vezet. Addigra leszáll a láz, Tillát is megnyugtatom majd valami könnyű csillapítóval... Hajnal felé újra csörög a telefon. Ösztönszerűen mindjárt megéreztem, hogy ők hívnak. Most Kessler beszélt. Olyan ijedt hangon könyörgött, hogy már azt hittem, meghalt a gyerek. Még él, de jöjjek azonnal, sírta a telefonba. Felhívtam a kórházat, és mentőautót kértem. A kislányt azonnal kórházba vitetem. Vannak esetek, amikor nem használ az oltás, gyors műtét kell, különben megfullad a gyerek... Magamra kapom a ruhámat, és rohanok. Az asszony a nyitott ajtóban vár, amikor meglát, felsikolt: 18