Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - A máglya

is... A kisgyereket elevenen a barakkok mögött égő tűzbe dobták! Nem lehet igaz! Gyereket elevenen máglyára vetni! Ezer rémség közt ez a legiszonyatosabb! Két éve tudtuk már, hogy az eszelős gyilkosok ezt is megteszik, de rettenet volt élő tanútól hallani, hogy valóság ez, nem kiagyalt rémmese. Kormos és üszkös lett a szoba, hirtelen ott láttam magamat az árok előtt egy pergőtűz után, ahogy rohamozva jönnek ellenünk, és két lángszórós tűzsugárral utat vág magának előre. Valaki kézigránátot hajít közéjük, és az egyik tüzet fog.. .JMincs irgalom, a másnak szánt tűz az ő testébe harap. Hiába veti magát a fűidre szörnyű jajjal, korommá, piszkos salakká ég... De ez más, amiről Viola beszél, ez minden pokolnál iszonyúbb! És Tilla tudta... Talán látta is! Elhagyta gyermekét, visszarettent a haláltól, és azóta... ó, tudom, hány éjszakán égett ő is a tűzben, perzselte a bőrét, az agyát, ébren és álomban is hogy tépte, marcangolta eleven húsát! Egy halál helyett százat megszenvedett, görcsökben és fuldokolva, elfojtott jajjal és dermedezve, a téboly küszöbén! — Mért mondta ezt el nekem? — Nem tudom, szabad-e tovább hallgatnom! Megint kemény volt a hangja, a gyűlölet, a megvetés fénye égett a szemében. — Eddig mért hallgatott? — támadtam rá. — Kinek használtam volna, ha elmondom... A férje derék ember, annak okozzak fájdalmat? Törjem össze az életüket? ... Hallgattam ... így kellett... Hiszen az asszonynak elég büntetés, hogy tudja, vannak szemtanúk.. .Figyelje őket, ha nem leszünk itt. Ha Tilla nem lenne jó az urához, akkor maga ne hallgasson. Büntesse meg, nagyon büntesse meg! Viola széles mozdulattal, mintha valamit el akarna hárítani, befejezte. Tehát ezért jött be hozzám. A tanácskérés ürügyén, különös női észjárással, feladatot rótt rám, és én a feladat foglya lettem. Már akkor sejtettem, hogy nekem is hallgatnom kell, ahogy Viola ösztönösen megérezte, hogy titkát nem fecsegheti ki; nem lehet vádló és bíró ebben a szörnyű perben. — Maga mit tett volna Tilla helyében? — kérdeztem tőle, amikor búcsúra nyújtotta kezét. 14