Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - A máglya

elfakult tükrében valami apró jel elárulta, hogy teljesen nem törtek össze. Tilla — ez volt Kesslerné különös, idegen csengésű neve — nem így tért haza. Fényehalt szemében ijesztő, elidegenítő tompaság ült, egész arcán valami időtlen, merev öregedés és megtörtség, mintha földre húzó nehéz fátyol takart volna rajta mindent. Nem nézett rám, amikor köszöntöttem, elrévült pillantása lesiklott rólam, és ha szólt is hozzám, szava mintha a semmibe veszett volna. Azt hittem akkor, hogy ez csak zűrzavar, menekül még a külvilág elől, riasztja minden, ami körülveszi, nem tud még ocsúdni, túlságosan sokat hurcol magában az elmúlt hónapokból. De később, napok múltán is, amikor már visszakapta régi lakásának egyik szobáját, arcán, de riadt hangjában is megmaradt a töröttség. Tilla nem kutatta széthordott, árverésen elkótyavetyélt holmiját, mint sokan mások a hazatértek közül, akiknek legfőbb gondja az első napokban az volt, hogy minél többet visszakapjanak az elveszettből, bútort, üzletet, földet, házat, kertet, vagy akár csak néhány megfakult családi képet, régi iratot, könyvet. Tilla nem járt a dolgai után, érzéketlen maradt minden iránt, és én azt hittem, értem apatikus húzódozását, mintha már nem várna, nem is akarna az élettől semmit. Jól menő divatáru-kereskedésük volt a főutcán, és Kessler a bolt árjásítása után egykori üzletében munkaengedéllyel dolgozhatott. A háborús éveket úgy-ahogy átvészelték, de a szeptemberi német megszállás hirtelen véget vetett tűrt tengődésüknek. Két különböző rejtekhelyen bújtak el, Kessler az árjásító egyik rokonánál, Tilla a négyéves kislányukkal egy másik, drága pénzen megfizetett „bunkerban". Árulás történt-e Lancsarics úr, az árjásító részéről, vagy a német alaposság okozta vesztüket, arra akkor nem derült fény. Előbb Tilla esett a kislánnyal együtt az ügybuzgó gárdisták kezébe, egy nappal később a férfi. A szeredi gyűjtőtáborban már nem is látták egymást. Tillát a gyerekkel mindjárt berakták egy éppen induló transzportba, Kesslert csak később, október elején deportálták. Tilla egyedül jött haza, a kislány elpusztult, és úgy tudtuk, a férfi is odaveszett. Egy nap azonban teljesen váratlanul megjött a holtnak vélt férj. Az egész város őszintén örült Tilla „szerencséjének"; a tragédia lassan elsimul, a férj hazatérése megenyhíti a tébolyba zuhanó asszony 10