Török Elemér: Árnyak és fények

Táguló idő

Az élet e járatlan földektől most messze dobog bozontos dombsorok erdők sötétülnek csontszínű bogáncsok emelik az égre aszott ujjukat Nézem a folyóban vízi másomat s hangtalan feszül szívemre a csend gyűrűje 88