Török Elemér: Árnyak és fények

Kopogtatok

BÉKESSÉGBEN ÁRNYÉKOMMAL Ülök a Duna partján ki tudja mióta már hullong rám a rengeteg gesztenyevirág a celofánzizegésű csendben hajó dudál fölébreszti az alvó tücsköket arcomba beleásít milliárdnyi csillagával az est kilencet ver a dóm órája a parton már senki csak mozduló árnyam indulok én is haza békességben árnyékommal halkan lépdelek bokortól bokorig hogy ne zavarjam az alvó bogarakat 22