Török Elemér: Árnyak és fények
Hétfő… vasárnap…
Madártalanul hallgat a határ, hová lett hová az a régi nyár? Minden szép emlék láthatatlanul, múló éveim kosarába hull. Szelíd mezőknek szunnyadó csöndje, álmaim hagytam itt mindörökre. Fussatok csak vonatos nappalok, versenyt veletek úgyse futhatok. Mi a több rajtam, fény vagy az árnyék, úgy tűnik, mintha már télben állnék. Delelő napom fénye bár fogytán, telet azért még, időm, ne hozz rám. Jó lenne egyszer visszahozni még gyermekkoromat, s mindent, ami szép 161
/
