Török Elemér: Árnyak és fények
Hétfő… vasárnap…
A SORS ITT MINDIG UGYANAZ Vadgalambbúgású alkonyatban megyek a Füzerő felé a régi országúton, madárfütty zúdul elém a tisztaságra szomjas mezők felől, hallgatom a világhódító füttykoncertet, arcomon fény suhan át, csikónyerítés, kolompszó visszhangzik bennem érintetlenül, ilyenkor nem félek, elmúlik mindennapos szorongásom, talpig csöndben állva belebámulok némán a kalászt ringató bodrogközi pusztaságba, megtörlöm homlokom, s mondom csöndben magamnak: az emlékek is elfogynak, 143
/
