Török Elemér: Árnyak és fények

Hétfő… vasárnap…

JELENTÉS HALOTT ANYÁMNAK (Sütő Andrásnak ajánlom) ötven tavasz telt el azóta, hogy ajkadon elhallgatott a mese, s itt hagytál árván ebben az égi sivatagban, hol hány és hány veszély leselkedett már rám, s hányszor elestem, de volt mindig erőm fölállni, vinni sorsom keresztjét füstös városokon, s végtelen pusztákon át. Megtanultam emlékek közt élni, jó sorsomban bízva remélni, de nélküled, anyám, mégis nehéz. Ö, hogy gyűlölöm a halált, mert szörnyű koporsóba zárt, csak egyszer tudnám megcsókolni még 136