Török Elemér: Árnyak és fények

Távol és közel

NÉLKÜLED Árnyékom növekvő tornya, mintha mázsás súlya volna, imbolyog előttem. Vigasztalan a gyötrelem, nélküled helyem nem lelem, komor vagyok, mint néma seb. Ha van még, ami fölemel, szerelmem, tudom, te leszel. Ölelj magadhoz, itt vagyok, és tölts meg, mint a csillagok fényükkel a mindenséget. 121