Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről
A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - I. A nemzetiségi jogok - 2. A nemzetiségek sajátos jogai - A nemzetiségek nyelvének használata
s utasítja a lapkiadókat, hogy szerezzenek érvényt a „törvényes rendelkezések" betartásának a magyar sajtóban. A Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalnak az 1971. augusztus 25-én kiadott utasítása szerint a lapkiadóknak 1971. szeptember 1-jei hatállyal a következő alapelveket kellett megvalósítaniuk a szlovákiai magyar időszaki sajtóban: a) a szlovákok által lakott városoknak és községeknek kizárólag a helységnévtárban közzétett nevét kell használni; b) ha vegyes, illetve csak magyarok által lakott községekről van szó, akkor az eredeti helységneveket, esetleg azok fordítását csak az érvényben levő elnevezések után és csakis zárójelben szabad feltüntetni. A gyakorlatban ezeknek az „alapelveknek" lényegében sikerült érvényt szerezni. Csupán a zárójel használatában történt sorrendi változás. Mivel az i-képzős szlovák helységnevek kiejtése nehézségeket okozott az újságolvasóknak (pl. Moldava nad Bodvou-i), ezért a szlovákiai magyar sajtó többségében évek óta a szlovák nyelvű elnevezéseket tünteti fel zárójelben. Még az újságok hirdetési rovatai is a fenti utasítás szellemében járnak el. Kétségtelen, hogy az idézett utasítás a nemzetiségek nyelvhasználati jogát alapvető terjedelemben és feltételekkel szabályozza, bár a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalt ennek a kiadására semmiféle jogszabály nem hatalmazta fel. Olyan szabályozás ez, amilyen Csehszlovákia fennállásának 60 esztendeje alatt nem részesített hasonló privilégiumban egyetlen nemzetet vagy nemzetiséget sem a nyelvhasználat terén. Ez az utasítás olyan tilalmat tartalmaz, amely a lakosság nemzetiségi megkülönböztetésén alapszik, s ez viszont ellentétben áll a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmányának egyik legfontosabb alapelvével. A kérdéssel kapcsolatban általánosan ismert a Szlovák Nemzeti Tanács 1969. június 27-i 71. sz. törvénye a Szlovák Szocialista Köztársaság területi beosztásáról. Ennek 6. §-a a helységnevek (községnevek, városok, városrészek stb. elnevezése) megállapítását és megváltoztatását a Belügyminisztérium hatáskörébe utalja azzal a megkötéssel, hogy ezt a jogot az illetékes járási és helyi nemzeti bizottságokkal együttműködve gyakorolhatja. Felhatalmazza továbbá a Belügyminisztériumot, hogy a helységnevek és az utcanevek megállapításával és az épületek számozásával kapcsolatos eljárásról jogszabályt alkosson. 7 4 E törvény alapján a Belügyminisztérium kiadta az 1970. június 18-i 93. sz. hirdetményét, amellyel meghatározta a város- és községnevek megváltoztatásának feltételeit és módját. 7^ Ennek 7. §-a a helységnevek használatát szabályozza. Rendelkezése szerint a tájékoztató- és útjelző táblákon, a szervek, a hivatalok és a szervezetek székhelyének megnevezésében, a vasútállomások, a telekommunikációs intézmények, a repülőterek és a kikötők megjelölésében, a közlekedési és a kommunikációs lexikonokban, a kartográfiai , A E törvényt hatályon kívül helyezte az SZNT 1970. december 28-i 130. sz. törvényének 11. §-a; a 6. § szövegével azonos hangzású az új törvény 9. §-a. ^ Vö. Vyhláška Ministerstva vnútra Slovenskej socialistickej republiky z 18. júna 1969. č. 93. o určovaní názvov obcí a ich častí, ulíc a iných verejných priestranstiev a o číslovaní budov. - Zbierka zákonov. 1970, 29. rész, 425^28. 1. 207
