Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről

A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - I. A nemzetiségi jogok - 2. A nemzetiségek sajátos jogai - A nemzetiségek nyelvének használata

ságok képviselői gyakran szólalnak fel anyanyelvükön mind a plenáris üléseken, mind pedig a bizottságokban. Ez a megállapítás elsősorban a helyi nemzeti bizottságok képviselőire vonatkozik. ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK Az államigazgatás szerveivel az állampolgárok többségének szinte naponta akad dolga, viszont az „egyenlő lehetőségek" megteremtése még több helyen várat magára. A helyzetet nagyban nehezíti az a körülmény, hogy az államigazgatási eljárás szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szabályozná a nyelvhasználatot a hivatalos eljárás során.^

3 A nyelvhasználat jogának terjedelmét és feltételeit szabályozó törvény hiányában, a nemzetiségek nyelvének használatáról, annak módjáról és feltételeiről már három évtizede az államigazgatás legfelsőbb szerveinek a határozatai tartalmaznak utasítást. Ezek sorát egy kormányhatározat nyitja meg, amelyet a prágai kormány a Május 9-i Alkotmány szellemében fogadott el 1952. június 17-én. E határozat és az ennek a végrehajtására kiadott további utasítások folytán lehetőség nyílt arra, hogy az 1945-1948 közötti intézkedések felszámolásának eredményeként a magyar lakosság ismét teljes mértékben érezhesse: hazája, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság „a csehek, a szlovákok, az ukránok és a magyarok közös hazája". Az államigazgatás legfelsőbb szervei feltételezték, hogy határozataik megvalósításával helyrehozzák a magyar nemzeti kisebbségnek okozott károkat, és megvalósul „az egész munkásosztály, valamint a csehek, a szlovákok, az ukránok és a magyarok testvéri szövetsége". A magyar nemzetiségű lakosság az általa lakott területeken ennek a központi intézkedésnek alapján kezdte ismét szabadon használni anyanyelvét „a helyi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságokkal, hivatalokkal és bíróságokkal való érintkezésben".

5

4 A Megbízottak Testülete az említett kormányhatározat végrehajtására 1952. július l-jén azonos tartalmú határozatot hagyott jóvá, de részletesebb utasításokkal. Ez a dokumentum közel két évtizeden át egy „nemzetiségi alapokmány" feladatát töltötte be Szlovákiában. Irányt mutatott olyan kérdésekben is, amelyek megoldására a publikált jogszabályok nem tértek ki. Egyebek közt elrendelte, hogy a magyarlakta járásokban és községekben az állami szervek és a közintézmények, valamint a gazdasági szervezetek megjelölését magyarul is fel kell tüntetni, a községeket és a városokat magyar nyelven is meg kell jelölni, 5

3 Vö. Az 1967. évi 71. sz. törvény az államigazgatási eljárásról (az államigazgatási eljárás szabályzata). - Zbierka zákonov. 1967, 27. rész, 284-296. 1. 5

4 Vö. Az 1952. június 17-i kormányhatározat (a magyar nemzetiségű állampolgárok némely kérdéséről) és a szlovákiai Megbízottak Testülete 1952. július 1-jei határozatának indokolása. Ezek a határozatok szám nélkül jelentek meg, mert abban az időben még nem számozták sem a kormány, sem pedig a Megbízottak Testületének a határozatait. Az 1948. május 9-i 150. sz. alkotmánytörvényt, a Május 9-i Alkotmányt 1948. június 9-én hirdették ki a törvénytárban. - Zbierka zákonov. 1948, 52. rész. 196