Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről

A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - I. A nemzetiségi jogok - 1. Az egyenjogúság

ki, hogy közös szövetségi államban éljenek. Itt is felmerül a kérdés, hogy a föderáció csak az említett két nemzet akaratának a kifejezése-e, vagy az egész népé, Csehszlovákia népéé. A döntésben ugyanis nemcsak a szlovák nemzet képviselői vettek részt, hanem a szlovákiai nemzetiségeké is. Ennek következtében a föderáció lényegében nemcsak a két nemzet, hanem a nemzetiségek akaratának a kifejezése is. Valójában az államszövetség létrehozásában Szlovákia egész népének az akarata érvényesült. Ugyancsak sokan nehezményezik az előbb említett alkotmány törvény 102. cikkelyének a rendelkezését, amely szerint a Szlovák Nemzeti Tanács csak a szlovák nemzet nemzeti szuverenitásának a megtestesítője. Szerintük ez nem helytálló, mert a törvényhozó szerv - keletkezésétől és elnevezésétől függetlenül - lényegében nem a nemzeti szuverenitást, hanem a népszuverenitást testesíti meg a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A felmerült hiányosságokat és félreértéseket alapjában véve az okozza, hogy az idézett cikkelyek szövegét egymástól függetlenül és nem szabatosan fogalmazták meg. A két alkotmánytörvény említett cikkelyei minden bizonnyal másképp hangzanának, ha az alkotmány (az 1960. évi 100. sz. alkotmánytörvény) lényeges módosítását 1968-ban egységes szöveggel és szerkezettel fogadta volna el a Nemzetgyűlés, nem pedig több alkotmánytörvény segítségével. Köztudomású, hogy a nemzetiségek az állami szuverenitásnak, az oszthatatlan államhatalomnak szintén részesei. A cseh és a szlovák nemzettel együtt ugyanis - a nemzetiségi alkotmánytörvény preambuluma szerint - ők is a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népét alkotják, amely minden államhatalom forrása. Tagjaik azonban többségükben nem csupán az állampolgári, individuális egyenlőség jogának elismeréseként válnak az államhatalmi testületek tagjaivá, hanem általuk képviseletet nyernek a nemzetiségi közösségek is, mégpedig számarányukhoz mérten. Tehát ők is létszámuknak megfelelő arányban gyakorolják az államhatalmat a képviseleti testületek (Szövetségi Gyűlés, nemzeti, tanácsok, nemzeti bizottságok) útján, melyeket a nemzetiségek tagjai ugyanúgy titkos szavazással választanak az általános, egyenlő és titkos választójog alapján, mint a cseh és a szlovák nemzet tagjai. így képviselőik útján a nemzetiségek feltétlenül beleszólhatnak sorsuk irányításába, fejlődésük alakításába és nemzeti létük sajátos formáinak a kialakításába. Szószólói lehetnek nemzetiségi közösségüknek. Ez természetesen egyben a kötelességük is. A fejlődés jelenlegi időszakában a nemzetiségeknek nincsenek önálló politikai vagy társadalmi (érdekképviseleti jellegű) kollektív szervei. Ilyenek alakítását az említett alkotmánytörvény nem teszi lehetővé. Ezért tagjaik részvétele a népképviseleti testületek munkájában a politikai egyenjogúság megvalósítása szempontjából rendkívül fontos. A gyakorlatban az aktív választójog gyakorlásán túl - nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő mértékben és a törvények által meghatározott feltételekkel - ők is megvalósítói, szubjeksítani hivatott valamennyi népének, nemzetiségének kulturális felvirágzását. Arra kérem, szóljon arról, mit tesz a csehszlovák kormány ezen cél megvalósításáért, s különösen érdekel a magyar kisebbség helyzete." Válasz: „Szeretném pontosítani a tételt, amely kérdésében megfogalmazódott, tekintettel arra, hogy alkotmányunk rögzítette államunk státuszát, s ebből kell kiindulnunk. Nos, az alkotmány azt mondja: Csehszlovákia két egyenrangú nemzet, a csehek és a szlovákok állama. Egyszersmind Csehszlovákiában több nemzetiség is él. A legnagyobb nemzetiséget a magyar anyanyelvű lakosság alkotja." - Megértés és türelem. Magyar Hírlap, 1984. május 19., 5. 1. 153