Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről

Mihály Géza-Végh László: Előszó

kitűnik, hogy hazánk túlnyomó részét a cseh és a szlovák nemzet alkotja. Ezt követi számbelileg és százalékban kifejezett részaránya alapján is a magyar lakosság, amely országunk legnépesebb nemzetisége. A magyarok által lakott terület nagyságra való tekintettel szintén a harmadik helyen áll. Hazánkban a népesség kedvező alakulása az utóbbi évtizedekben szorosan összefügg szocialista államunk népességpolitikai intézkedéseivel. Szocialista országunk tervszerű gazdasági fejlődése, a lakosság anyagi és szellemi jólétének emelkedése, a munkához való jog, a teljes és hatékony foglalkoztatottságra való törekvés, az egészségügyi gondoskodás javulása, szocialista oktatásügyünk bővülése, a szociális juttatások széles skálája, az ifjú házaspárokra érvényes szociálpolitikai kedvezmények stb. hozzájárultak nemzeteink és nemzetiségeink létszámának fokozatos emelkedéséhez. Az utóbbi időkben, mint ahogyan az a tanulmányból is kiviláglik, a városodási folyamattal párhuzamosan egyre növekszik a városon élő nemzetiségi lakosság száma. Növekszik a nemzetiségi lakosság abszolút száma a nagyvárosokban a százalékban kifejezett részarányuk csökkenése vagy állandósulása mellett. A nemzetiségi lakosságnál gyorsabb ütemben csökken a 0-14 éves korú gyermekkorcsoport részaránya, mint a cseh és a szlovák nemzetnél. Érzékelhető a lakosság korösszetételének romlása és az idős korú lakosság részarányának emelkedése is. A lakosság gazdasági aktivitásával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk szocialista fejlődése, tervszerű munkaerő-gazdálkodásunk kedvező feltételeket teremtettek a munkaerőforrás növekvő mértékű, majd maximálisan lehetséges foglalkoztatottságához az országunkban élő nemzeteinknél és nemzetiségeinknél egyaránt. A nemzetiségi lakosságnál - főként a magyar lakosság körében - ténylegesen emelkedett az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozók száma. A mezőgazdasági dolgozók létszámának csökkenése ellenére a magyar lakosságnál nem csökkent a szocialista mezőgazdaság szerepe és súlya. Még mindig nem megfelelő a magyar nemzetiségű lakosság számának emelkedése a tudományban, a kutatásban, az oktatásügyben (főként az egyetemeken és főiskolákon), s általában a többi nem termelő ágazatban. A műszaki-tudomanyos forradalom korszakában népgazdaságunk hatékonyságának növelése egyre nagyobb igényeket támaszt a dolgozók szakképzettségével és szakmai felkészültségével szemben. A fejlődés ezen a téren különösen 1948 után vált gyors üteművé. Az adatok azt mutatják, hogy nemcsak az általános középiskolát vagy gimnáziumot végzettek aránya növekedett rohamosan, hanem az egyetemet, ill. főiskolát végzett szakemberek számának növekedésében is kimagasló eredményeket értünk el az SZSZK-ban. A szerző elemzéseiből kitűnik, hogy hazánkban nemzetiségi szempontból leggyorsabban a szlovák lakosság iskolázottsági szintje emelkedett a vizsgált időszak alatt. A könyv másik fő témája a nemzetiségi jogok számbavétele és elmélyült elemzése. A szerző nagy figyelmet szentel az anyanyelvi művelődésre való jog ismertetésének, részletesen foglalkozik a nemzetiségi oktatásügy jelenlegi helyzetének bemutatásával, statisztikai adatokkal, táblázatokkal szemlélteti a felvetett szociológiai problémákat. A tanulmány legeredetibb - a nemzetközi nemzetiségtudományi irodalomban is egyedülálló - részei a lenini nemzetiségi politika szellemében megvalósuló nemzetiségi nyelvhasználattal kapcsolatos és a nemzetiségi jogok érvényre juttatását jogszociológiai szempontból elemző fejezetek. 9