Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Podolintól Ó-Lublóig

Podoiiritól Ó-Lublóig. Podolin ! Elfagytak alattunk a vassínek, dermedten kászolódunk le a poprádvölgyi mozgó jégszekrényről s a végállomás kicsi épülete előtt önkéntelenül is a jó Budeusz apó, az öreg cseremester után nézdelődtink. Zölddé avult fekete kabátja eltűnt, tobákfoltos vörös zsebbelije nem virít már itt a sínek közt. Elfogytak a cseregyerekek s ugy látszik, az utolsóval elment a jó öreg cseremester is. Hát a podolini takácsné, a kackiás menyecske, — a bolondos, féltékeny podolini kéményseprő, meg a kedves piarista páterek megvannak-e még ? Bizony nincs itt már egyikük se. A romantika csábos alakjait elűzte a kétszerkettő rideg embere, epochalis csatáikat felváltotta a kenyérharc s szintereiken az üzleti élelmesség bántóan zajos gépházakat meg birkaaklokat emelt. Csak itt-ottmohosodik

apo-