Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

A Gölnic völgyében

kovandbányája, mely azonban a közgazdasági élet nyomasztó pangását szintén kinosan szenvedi. Munkásainak létszámát 350 emberrel redukálta s most csak féllétszámmal dolgozik. Wiek Gyula a bányatelep igazgatója az érdekes bányáról és annak jövő sorsáról a következőket mondja : — A mi pyritünknek óriási szerepe van a kémiai nagyiparban. Azonkívül szénsav gyártásánál és a műtrágya előállitásánál érvényesül s igy különösen Csehországnak, hol a mezőgazdaságban a fősutyt a cukorrépatermelésre hetyezik, a kovand szinte nélkülözhetetlen. Egész Csehszlovákiában a mi bányánk az egyedüli kovandtelep, amiért is az állam foglalta le összes termésünket s a kitermelt kovand nagy részét az állam a lőpor és robbanószerek gyártására használja fel. A kovandrétegek bányánkban kimerülőfélben vannak, de az ujabban eszközölt reményvágatások arra engednek következtetni, hogy a kovandtermelés még egy-két évig zavartalanul lesz eszközölhető. Ha a kovand kifogy, a bánya áttér a rézbányászatra s már is megkezdjük a négy évtized óta viz alatr levő réztelepeknek turbó-szivattyukkal való víztelenítését. Meggyönyörködjük még a bányatelep minta jóléti intézményeit s folytatjuk utunkat Szomolnok nagyközség felé. Azt hinné az ember, hogy ebben a völgykatlanban, háta mögött a közlekedési eszközök dekadenciájával, már a világ végére jutott s amit itt találunk: virágzó ipar, kereskedelem, gyönyörű kultura s jólét az egész vonalon-