Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Szepesolaszi

előtt rögzítette le Szlovenszkó életerét, a Ksod. vasúti vonalat. Pazar jóakaratában még tovább ment, a város és a vasúti állomás közt óriási szabad területet hagyott. >Kicsi város, tetszel nekem! Úrrá teszlek, naggyá teszlek. Im szabadon terjeszkedhetsz, nagy város, gazdag város lehetsz* — igy a szerencse. A város és a vasút közti területek pedig évtizedek óta kiabálnak: »Gyárat, gyárat, ipartelepet!« De Szepesolaszi város gyapottal fülében, hályoggal szemén rójja vasúti útját s örül a jó — krumpliföldeknek. Az érthetetlen okot kutatjuk. Ennyi éven keresztül nem akadt volna ennek a városnak bölcs magisztrátusa, nagyobb koncepciójú vezetője ? Ez a kis város a szerencse kegyelméből a fejlődés minden előfeltételével birtokában ott van, ahol egy évszázad előtt. Ipara, kereskedelme a város határán tul nem megy, városi hatósága az aktagyár gépmunkása, iskolái csak az elemi oktatást látják el, a város külső képe, rendészete olyan, amilyennek a jó isten megteremtette. Gyára, ipartelepe, említésre méltó intézménye nincs. Mi az oka ? Végre meghalljuk, megtudjuk, hogy volt ebben a városban egy vezető ember, ki a vidéki tekintélyek minden mást elnyomó súlyával évtizedeken át nehezedett rá a város társadalmára, közigazgatására. Minden gyáralapitási, iparfejlesztési törekvés hajótörést szenvedett ennek az embernek akaratán, aki minden tervezett létesítményt kicsinyelt. Nagyot akart, amerikai arányút. Fodor: Zipserföldön 4