Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Telléry Gyula és a Szepesi Lapok

is szepesi Telléry Gyula. Mint a toll kezdő munkása az Aldunától vetődött ide a Tátraaljáia s a Zipserföld sajátos bája, népének ritka erényei itt fogták és a leglelkesebb Zipserré gyúrták. Szűkebb hazájához való törhetetlen ragaszkodás, a Zipserek összetartása, kulturális és közgazdasági erőik növelése, mérhetetlen emberszeretet, minden szép és jóért való lelkesedés jellemzik ezt az ideális lelkű férfit és husz évi áldásos újságírói működését. Egyetlen eszközzel dolgozott mindig, egyetlen eszközzel érte el munkálkodása nem mindennapi eredményeit: a szeretettel. Szeretettel kért, szeretettel dorgált, szeretetbe mártotta mindig tollát, a szeretet diktálta minden szavát, minden tettét. A kritikus csipős hangja az ő szájában gyengéd utmutatássá finomult s ha a vádló székébe kényszeritette hivatása, bizony mindig a védő tógáját öltötte fel. Lapja a Szepesi Lapok mindenben kifejezője az ő rendkívüli, finom egyéniségének és optimista világnézetének. Szerkesztőségének tagjait is a sziv embereiből válogatta össze. Launer János, az öreg Zipser-költő, a mindenkitől becézett kedves János bácsi, Seltenreich Hugó, a leánynevelés finom mestere, kinek lelkéből, mint egy ezüstharangból árad szét varázsos egyénisége, Hajnóci R. József dr., a magyar táblabíró utolsó tipusa, kinek zsörtölődése is kedvesebb, mint a más hízelgő szava, kedves családot alkotnak, melynek tűzhelye mellett de sok didergő felmelegszik.