Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Petőfi Sándor Pozsonyban. (Dr. Szeredai-Gruber Károly)

ten lévő szobában. Lakótársai Jeszenszky Danó és Mauks Mátyás voltak, akik akkoriban a pozsonyi evangélikus líoeuimot látogatták. Jeszenszky Danóból később író és költő lett, aki »Temérdek» álnév alatt országos hírnevet szerzett s akit érdemeinek elismeréséül a Petőfi-társaság is beválasztott tagjai sorába. Jeszenszky ötvennyolc évvel élte túl egykori lakótársát, akinek neve már régóta tündöklő, örökéletű glóriával ragyogott a világirodalom egén, mikor az agg »Temérdek« életmécae&e kilobbant... EGYËB ÉRDEKES RÉSZLETEK. Sok évtizeddel élte túl Petőfit Kolmár József tanár és író is, aki nyolc éven át, Pápán, Pozsonyban, Pesten és Debrecenben a nagy költő testi-lelki jóbarátja volt. Az ő szem- és fültanúi ismertetése oly sok becses adatot szolgáltatott Petőfi életrajzíróinak, hogy a Petőfi-társaság 1908 eleijén tiszteletbeli tagjának választotta meg az író-veteránt, aki 1917 jiúnius 22-én 97 éves korában szenderült örök álomra Pozsonyban. Kolmár József elmondja, hogy Petőfi társaságában gyakran vett részt az országgyűlés ülésein, hol az akkori politikai élet nagyjai voltak együtt : Széchenyi, Eötvös, Kossuth és Deák, Lonovics, a tudós püspök, Klauzál, Szemere Bertalan és sok más nagyhírű ember. Ha Kossuth Lajos beszélt az országgyűlésen, ez mindig pirosbetüs napot jelentett a hazafias ifjúság számára. Ekkor az utolsó helyig megtöltötték a karzatokat. S közöttük állott a sápadt, szenvedő arcú Petőfi. Mikor a szónok ott lenn a teremben meggyőződésének teljes erejével, ékesszólásának minden varázsával síkra szállott a haza és a nép elnyomott jogaiért, akkor bíboros hullám öntötte el a fiatal költő halavány arcát és mély megindultság reszketett szent lángra gyúlt lelkében. Pozsony száz év előtt csöndességben szunnyadó város volt, de az országgyűlés idején víg élet zaja töltötte be a különböző mulatóhelyeket. A fiatalság legkedveltebb tartózkodási helye a Hollinger-féle (legutóbb Szecesszió) kávéház volt, melynek épülete ma már eltűnt a föld színéről. A «Cukros-mandula» (Zuckermandl) külvárosban híres kis — <57 —