Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar jakobínus Nyitrán

Magyar jakobinus Nyitrán Nyitra városának ma is egyik legjellegzetesebb középülete a volt vármegyeháza. A város peremén fekszik, annak egyik legromantikusabb részén. Szemben az épülettömbbel kis park búvik meg, piros virágú, fürtös gesztenyék lombsátra alá rejtett padokkal. Az épület sarkából indul el a szigeti fasor árnyas alléja, s szomszédságában a Nyitricska töltésén túl Molnos és Darázs irányában szabad rétek nyújtóznak, melyeken tavaszi árvizek idején festői, rikító szigetekben ver tanyát a mocsári gólyahír. Maga a vármegyeháza nem kevésbé romantikus. Sárgafalú, ódon épület, hátával a várhegy tövének dől, délre nyíló nagy homlokzata pedig határvonalként választja el a Felső- és Alsóvárost. Mintha az időt szelné kétfelé : a multat és jelent A Felsőváros majd minden épülete csupa patina, csupa történelem. Az évszázados házak, melyek közt elvész a város minden dinamikája s melyekre idillikus csend borul — egyaránt tudnának mesélni a félholdas janicsárokról és Bercsényi deli kurucairól. A vármegyeházon túl pedig, lenn az Alsóvárosban a mai Nyitra szíve ver ; színes hullámokban hömpölyög a jelen. A vármegyeház épületét fúrja át a román hajlású boltív is, mely a két városrészt összeköti. Egyengeti az időt immár kétszázadik éve. Mert a pompás karban álló épület felett — bizony csendben átsuhogott már két évszázad. Két évszázadon át állt ez az épület a megyei történelem középpontjában. Ha valaki a régi Nyitravármegye krónikáit lapozgatja, gyakran találkozik a vármegyeház híres «nagytermével«, melyben a vármegyei feudális élet szőtte sűrű obstrukcióit. Ez a terem s ez az egész sárga épület — — 50 —