Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Egy «igaz magyar poéta» sírjánál

ként cseng előtte. Gvadányi ela5 felesége, rohói baronessz— Horeczky Franciska volt. A kalandos életű gróf, még mint fiatal tiszt harcolt 1744-ben az olasz csatatéren. Itt francia fogságba is esett, azonban rövidesen kiszabadult. Egy híd védése közben nem sokra rá súlyosan megsebesült — úgy, hogy az aacheni béke után kis időre visszavonult szakolcai birtokára. Itt ismerkedett meg a szomszédos Rohó baronesszével, Horeczky Franciskával. Gvadányi ugyanis meleg érintkezést tartott fenn a szomazéd feudális uraival s gyakori vendég volt a Horeczky grófok vadászatain is. Franciska baronessz, az egykori feljegyzések szerint «csodálatos szépségű leány volt, filigrán karcsú termetű — s intellektusa rendkívül képzett«. A marcona kalandos katonát lenyűgözte a morva baronessz szubtilis, könnyed szépsége, a baronessz viszont típusának ellentétét látta a világjárt grófban. Még jobban kezdte őt érdekelni Gvadányi egyénisége akkor, amikor meghallotta, hogy ez a daliás tiszt furcsa mániában szenved — «verseket ír.« Természetes, hogy az ilyen kedvező adottságok és feltételek mellett Gvadányi és Franciska baronessz között nagy és forró azerelem fejlődött ki. Gvadányi rövidesen oltár elé vezette a rohói baronesszt, s a legboldogabb házaséletet élték. A katonaember sorsa azonban forgandó. Jött a hétéves háború — és Gvadányi újból hadba vonult. Szebbnél-szebb haditetteket ért el. Mint az előcsapat kapitánya, résztvett abban a hadi bravúrban, mikor gróf Hadik András tizenötezer huazár jávai megsarcolta Berlin városát. Franciska baronessz azonban ezeket a hadisikereket már nem érhette meg. Fiatalon, rövid házasság után váratlanúl elhunyt. Ez a fiatal tragikus sorsú baronessz úgy látszik a család kedvence lehetett, akinek emléke évtizedek után is a család eleven emlékezetében maradt. A Horeczky bárók a házasság óta meleg rokoni érzéasel tekintettek a daliás magyar huszárgenerálisra, mert nem lehetett mindennapi egyéniség az, akinek az oly disztingvált intellektus, mint Franciska baronessz szívét nyújtotta. Ezért szállította át Ferdinánd báró 1861-ben a magyar — 48 —