Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

A murányi vár regénye

Pénteken történék Murány megvétele, Melyet a régiség Vénusnak szentele, Nem is illett máshoz úgy ennek létele, Mint ahhoz, ki erre módokat rendele. Vénusz volt fő eszköz, s kalauz ezekben, ö talált fiával módot szerelmekben, Ö bátorította gyakor félelmekben, Üj reménségeket nevelvén szívekben. A kedves témát Gyöngyösi, az époszíró fantáziájával megtoldotta mithológiai részletekkel a így a gördülékeny négyesrímű sorokba rögzített murányi háborúba beleavatkoztak a görög istenek is. ök ugyanis már az Olimpuszon elhatározták, hogy a híres szépségű murányi vár úrnőt és az özvegy füleki kapitányt összeházasítják. Ezen elhatározás értelmében irányítják a történést s eszerint mozgatják felülről a játszma földi figuráit. A tiszolci erdei találka egyszerűen annak következménye, hogy Cupido nyilat lőtt úgy Wesselényi imint Széchy Mária szívébe s a kilőtt nyíl után Mars és Vénusz együttesen szövik tovább a mesét. A kritika helyenkint súlyos kifogásokat emel Gyöngyösi alkotása ellen — azt azonban egyöntetűen elismeri, hogy az éposz lírai részei a magyar irodalom örök értékei. Mint Pintér Jenő írja, Gyöngyösi úgy megfestette »a természet szépségeit és a szerelem örömét és búját, mint Balassa Bálint óta egy magyar poéta sem.» A szerelmes nyár — melyet Gyöngyösi oly azé pen megfestett — elszállt s a következő évszázad krónikásai már csak arról számolnak be, hogy a vár sírboltjában egy rézés cinkoporsót találtak. A rézkoporsóban Wesselényi, a cinkoporsóban Széchy Mária tetemét. Egy évszázaddal kéaőbb lekerült a falakról az a márvány tábla is, mely Wesselényi dicsőségét és murányi birtokosságát hirdette. A Wesselényi család elvesztette Murányt, a vár azóta több kézen járt, és ma a vár tövén kiemelkedő és a vándor figyelmét feltétlenül megragadó karcsú obeliszk hirdeti, hogy a vár mai ura a Coburg család, melynek egyik ivadéka Fer— 33 — 3 *