Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

A murányi vár regénye

gája lebocsátotta a kötélhágcsót, melyen Wesselényi 35 vitézével a várfalakon át a várba jutott. Mialatt az augusztus 4—5 közötti éjjelen Wesselényi e fárasztó és veszélyes útat megtette, Széchy Mária nem kevésbbé vakmerő tettre határozta el magát. Maga köré gyűjtvén leghívebb szolgáit, köztük Kádast, — a várfalakon őrködő katonákat jórészt lefogatta és összekötözve elzáratta. Így történt azután, hogy Wesselényi bebocsátott hada jóformán kardcsapás nélkül foglalta el a várat. Midőn Wesselényi emberei már a várban voltak, előbb Budaházy István várkapitányt értesítették a fordulatról, akit álmából rázatott fel Széchy Mária, majd Illésházy Gábornét keltették fel, kinél a várkapu kulcsai voltak. Időközben Wesselényi emberei a vár fontosabb pontjait megszállották, minden fegyvert lefoglaltak, majd a várküL.>ok megszerzése után bebocsátották a künnmaradtakat, kiknek trombitaharsogására az álmából felriadt várbeli őrség csekély ellentálláa után megadta magát. Mire a nap felkelt, M urány Wesselényié volt, aki harmadnapra, augusztus 7-én, Széchy Máriával egybe is kelt s tisztjei, valamint vitézei körében ülte meg lakodalmát. Murány várát tehát Wesselényi nem falain, de várúrnője szerelmes szívén át foglalta el, mint az éposz is írja : Erős hely a Murány, nagy híre mindennél, Nem csak itthon, hanem künn is sok népeknél, Azok is, kik jártak napnyugot s keletnél, Nem sokat láttanak erőssebbet ennél. Ezen a természet többet erősített, Hogysem a kőműves munkája készített, Körülötte olyan kősziklát kerített, Melynek nézése is fejeket szédített. Nem fél, hogy ellenség víja s törettesse, A nagy kősziklákat golyóbis sérthesse, Vagy alája ásott por rontsa, s vettesse ; Nincs, aki erejét fegyverrel győzhesse. — 32 —