Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Hybbe nagy halottja. (L. Dr. Kiss Ibolya)

Da csalfa önámitás volt, ha azt hitte, hogy idegen földben végeszakad gyötrelmeinek Balassa Bálint nem tudhatott idegen nép földjén élni, sem meghalni. önkéntes számkivetésének ötödik évében hazajön e megjelenik az ostromlott Esztergom alatt, ahol a halálos lövés éri. S hazakerül Láptóba a halott főúr. Mi vonzotta életében olyan gyakran ide ? A «azörnyü havasok ?» A liptói mezők smaragdja, melyen az őszi kikirics alig, hogy kidúgta a fejét, már is letarolja az őszi szél, vagy a gyantát gyöngyöző fenyők lehelete ? €Mező jó illatot, Az éj szép harmatot Ad, ki kedves mindennél.» Ki tudná ezt megmondani ? — 38 —