Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Hybbe nagy halottja. (L. Dr. Kiss Ibolya)

között — ahol hirtelen kettészakad a fenyőfákkal borított domboldal s egyszerre pompáznak elő a Tátra hóba burkolt ormai, — lehelte ki sokat gyötrődő lelkét »Julia» énekese. A múlt század kilencvenes éveiben mozgalom indult meg Balassa sírjának felkutatására. Az ásatásokat a Magyar Tudományos Akadémia és Liptó vármegye végeztették. Hiteles írást nem találtak, mely megjelölte volna a sír helyét, csak egy öreg hybbei paraszt emlékezett rá, hogy nagyapja gyakran mesélt egy arany sarkantyús magyar főúrról, kit a templom alá temettek el. Czobor Béla archeológus vezetésével megkezdődtek az ásatások. A főoltártól nem messze hatalmas kő alatt koporsószegre, kucsmamaradványra, kócsagtollra s három csontvázra bukkantak. Az egyik csontváz hatalmas méreteivel különbözött a másik kettőtől. Ékszer, mentegomb és más drágaságok azonban hiányoztak — jeléül annak, hogy a sírokat kirabolták. A csontokat Török Aurél anthropologushoz küldték Budapestre, ki megállapította, hogy a lelet korban megegyezik s a csontok minden valószínűség szerint Balassa Bálint, édesapja és öccse maradványai. Az óriás növésű Bálint csontjain azonban sérülésnek nyoma nem volt, az esztergomi ágyúgolyó tehát csak lágy részeket talált. Az bizonyos, hogy a láb amputálásától — melyet a lövedék ért — még Esztergomban elállottak, már pedig ha a lövedék csontot roncsolt volna, a láb lemetszését azonnal végrehajtották volna. Az ásatásokról készült fényképek, valamint az ú. n. «Balassa ereklyék» : koporsórész, kócsagtoll, koponyadarab, mentefoszlány — a rózsahegyi városi múzeumban láthatók. Úgyszintén itt van a báró Radvánszky család birtokában lévő egyetlen Balassa portréról készült olajfestmény, mely a negyvenhárom éves korában elhúnyt költőt virágkorában ábrázolja. A Balassák földi maradványait fényes külsőségek között helyezték vissza hybbei nyugvó helyükre. Ma a templom bejáratánál fehér márványlapon a következő felírás olvasható : — U —