Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ahol a bíboros Cicero első könyvét írta

»yitrai püspök állandóan figyelemmel követte Pázmány radosnai munkáját s hol staféta útján, hol személyesen közölte észrevételeit. Csakhamar igaz barátság fejlődött ki köztük. Ennek a barátságnak meg voltak azonban a lelki előfeltételei. Mindkét férfiú ősi nemesi családból származott, sót mindketten ugyanazon ősnemzetség a Hunt—Pázmánok leszármazottjai voltak. Mindketten jezsuita neveltek s hatalmas», aszkétikus lelkesedéssel vetették neki magukat az elvesztett területek visszaszerzésének. Forgách elindította az ellenreformációt, — Pázmány «Kalauzával» teljes diadalra juttatta. Ennek a nemes barátságnak tulajdonítható, hogy mikor Forgách—a nyitrai püspök — esztergomi érsekké emelkedett, udvarába vette Pázmányt s halálos ágyán őt ajánlotta utódjául. Az esztergomi érseki székben tényleg Pázmány is követte. 1636-ban ellátogatott egykori első rendházába Sellyére, majd bántó fájdalmai ellenére Pozsonyba. Itt ia érte a halál, 1637-ben. Földünkről indúlt el írói karriérje — ugyanebbe a földbe tért meg halála után. Teste a pozsonyi dóm kriptájában porlad. A radosnai kastély ma is minden kövében elárulja a letűnt évszázadokat. Semmi sem változott meg rajta. Meg van a kert, melynek útjai az egyházfejedelem lábanyomát őrzik s a csönd is ugyanolyan, amilyenben az egyházi író első könyvét megírta. Vagy mint a poéta írja versében : Suttogó gesztenyés magányában Álmodik, tűnődik Radosna kastélya Elmereng a múlton, mikor Pázmány Jöttét jelezte a püspöki staféta. Forgách püspök üdülő lakába Az ifjú szerzetessel élet költözött örültek a termek, mosolygott a kert Es minden bokra díszbe öltözött. — 20 —