Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ahol az első «deákos» poéta verselt

hogy Baróti Szabó Dávid nyugdíjából szépen megélt, különösen Virten, ahol a Pyber portán úgyszólván semmi kiadása nem volt, de az öreg Pyber, a régi magyar dzsentrik bőkezűségével úgy vélte, hogy ha vendége van, úgy kötelessége róla fejedelmi módon gondoskodni. Ha végigmegyünk a kúriák során, a domb peremén elérkezünk Virt ódon temetőjébe. Kis templem tekint le a Zsitva vizére, a temető temploma egyúttal a falu temploma. A temető gondozatlan, vadul benőtte a bozót és a bálványfa, talán épp ezért ilyen romantikus. Temetés ritkán van erre, ember ritkán fordul meg benne, hisz ritkán jut el idegen magára Virt pusztára is. Ha a sírkövek felírásait olvassuk, talán nem annyira helyes ez az elnevezés, »temető«, inkább : a kúriáknak afféle közös családi sírhelye. A sírköveken ugyanazokat a neveket találjuk meg, melyek már a kúriák névsorából ismerősek, ha itt-ott más név tűnik fel, úgy az is ismerős a magyar irodalomból, vagy a történelemből, mint Reviczky, vagy Jávorka. A templomon túl egy jókarban lévő magányos obeliszk tekint a Zsitvavölgyére, csúcsán egymásra helyezett kereszt és kehely relifje, alatta kopott felírás : BARÓTI SZABÓ DÁVID JÉZUS TÁRSASÁGI PAP ÉS MAGYAR CLASSICUS KÖLTÖ HAMVAINAK. SZÜLETETTT 1739. ÁPRIL. 10-ÊN MEGHALT 1819. NOV. 22-ÉN. Amíg élt kedvenc sétája a «Papút» volt. Innen láthatott el a Dunáig, halála után sírja ugyanott fekszik, a virti temető lankás dunai oldalán. Amíg élt, a Pyberek viselték gondjait, hogy ne essék semmi bántódása. Két évszázad multán ugyanezek a Pyberek óvják egyetlen földi emlékét, a sírkövét. — 153 —