Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Mikszáth nyomában. (Kádár Kálmán)

nak, amely foglalatosságában sokat járt végrehajtani a falvakba Ezer változatban látta akkor a népéletet s bepillanthatott a már akkor szegényedő gentry gondosan takargatott kulissza titkaiba. Csakhamar megcsappant az ügyvédséghez való kedve is s ekkor felment Pestre, hogy irodalmi megélhetés után nézzen. Mielőtt azonban még ezt elérhette volna, felütötte már fejét ama esztendő nagy réme, a Nógrádot ist végigpusztító kolera. Sietett haza szülőfalujába, ahová már elért a vész, hogy 1873 július 19-én kiragadja édesanyját is az élők sorából. Atyja már előbb meghalt : 1872 április 18-án, a hivatalos bejegyzés szerint »nehéz lehelésben.» Mire hazaért, már csak Gyula öccsét találta életben, az Ipoly kutyával s haldokló kocsisukkal, Suska Mihállyal. Fürge, játékos öcscsét egészen megvénítették a rémes napok, elhagyta az életkedv, elflejtette a nevetést, megráncosodott az arca. Az 1873-as évet otthon töltötte. E komor magányban átélt hónapok kétségkívül mélyülést, nemesebbedését jelentették a rettentő csapások alatt vonagló lelkének. Az édes, gyógyító álom kerülgette, éjjelenként, nem tudott aludni, felkelt ágyából, felkereste kunyhójában csőszüket s ott künn a nógrádi éjszakában lobogó tűz mellett elbeszélget vele hajnalpirkadásig. E hónapok alatt jelentékenyen gazdagodhatott vonásokban az a kép, melyet lelkében az ő kedves népéről gyermekkora óta hordozott : Feltárult előtte egyfelől az egyszerű szíveknek az a sok titkos rejteke, melyet a sorscsapások csákánya szokott csak megnyitni, másfelől e nehéz időkben élesült nagy leckéket kapott lelkének látása is. Az a sok megrázó jelenet, melynek akkor ott szemtanúja volt nemcsak egy jeles novellácskára adott neki később anyagot (Az alispánkisasszonyok), hanem »A fekete város» azon helyéhez is, melyben az osgyáni kolerát rajzolta. így telt el az 1873-as év. A nagy csapásoktól súlyos esztendő végén a töprengés vált úrrá lelkén : mihez fogjon a már-már rá virradó Újévben ? Otthon nem maradhatott, mert a családi birtok bérben volt. A megyei pálya után így a gazdálkodói is bezárúlt előtte s az ügyvédséghez sem érezvén már kedvet, elindult az utolsó lehetőség felé. Friss — 124 —