Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ürmény nagy fia

ellenére is, valószínűleg később modifikált családi megállapodás alapján hébernek született, azonban nem Esztergomban került keresztvíz alá, hanem, mint azt az ürményi anyakönyvből teljes biztonsággal megállapíthatjuk, helyben Urményben. Franki doktorék további sorsáról vajmi keveset tudunk. Az ürményi zsidó néphit szerint mindketten az ürményi romantikus zsidó temetőben pihennek, ott a falu szélén. Tény ezzel szemben az, hogy csak az anya teteme porlad a zsidó temető elhagyott, héber felírású szürke köve alatt. Míg Franki doktorék további sorsa elvész az idők ködében, annál határozottabb kontúrokban rajzolódik ugyanezen időben fiúk, Vilmos portréja. Azé a fiúé, aki az ürményi legenda szerint anyja halálát okozta. Vümos már tiszta katholikus nevelést nyert, mentalitásában teljes katholikussá vált, olyannyira, hogy a papi pályát választotta. Középiskolái elvégeztével teológus lett, majd filozófiát hallgatott. Egyre jobban emelkedett az egyházi karrier garádicsain 1864-ben már a nagyszombati papi gimnázium tudós tanára, 1870-ben pedig már teológiai tanár az esztergomi papneveldében. 1878-ban a nagyváradi irodalmi stallum javadalmasa, később krasznai esperessé nevezte ki felettes egyházi hatósága, majd az arbei püspöki címet nyerte el s rövidesen a szentjobb apátság birtokosa. Ugyanekkor azonban egy másik pálya fényes ívét futotta be, a tudományéi s nevét egyszersmindenkorra beírta a magyar kultúra és irodalom történetébe. Már mint filozopter hívta fel magára a tudományos körök figyelmét, ekkor írta meg egyik első tanulmányát a vezérek korának kultúrájáról s elnyerte vele a tudományos akadémia száz arany pályadíját. Ezután csakúgy ontotta páratlan tudományos felkészültséggel vértezett történelmi munkáit, melyekben többnyire magyar egyháztörténelmi témákhoz nyúlt a Hunyadyak és Jagellók történelmi hátterével. A magyar kultúrvilágot fokozatosan hódította meg s a ragyogó tollú történelembúvár még életében járta meg az elismerés sokfokú skáláját. 1871-ben, már mint a Magyar Tudományos — 116 —