Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar nyugatos szülőfalvában

jelenti, míg a családi tanács a fenti tervet kifőzte. Ügy gondolták, ezzel megóvják a családi nevet és a fiú jövendőbeli sorsát. * Reviczky édesanyját úgyszólván nem is látta. Ezt rögtön elszakították tőle s későbbi sorsáról semmi biztosat nem tudunk. Egyes verziók szerint a család kiházasította és egy molnárhoz adta feleségül, de valószínűbb az a nézet, mely szerint a leányanya Vitkócon nem tudta szégyenét elviselni s visszaköltözött haza, Árvába, ahol esetéről mit sem tudtak. Itt állítólag elzüllött s közben sokat siratta

1 fiát, akit soha nem látott viszont. Egyetlen, amit fiának adhatott — annak keresztneve. A Gyula név, — valószínűleg a természetes anya óhaja volt. A család, mely a gyermeket sajátjának tekintette, minden bizonnyal azzal a névvel ruházta volna fel, amely névre az apa hallgatott s amely a rubrikában így is másodikként szerepel, Kálmánnal. Mostoha anyja saját gyermekének tekintette a költőt s az igazi anya féltésével neveltette. Reviczky is szerette mostoha anyját, róla írta az »Imakönyvem« című örökszép költeményét. Később, mikor megtudta^ hogy törvény* Hogy mikor történt meg a névváltoztatás — vitás. Koroda Miklós (Reviczky jóbarátjának és költőtársának fia ; a keresztlevélen szereplő id. Koroda Pál unokája) budapesti író, akinek Reviczky életregénye «A világ csak hangulat« címmel 1939-ben jelent meg, 1937 szept. 15-ről kelt hozzám irt levelében azt vitatja, hogy a rendelet 1874-ben kelt, tehát a költő 19 éves korában kapta vissza apja nevét. Koroda a rendelet számának (45674) utolsó két számjegyét évszámnak veszi. (456—74). Valószínűbb azonban Jaross nemesjáci esperes explikációja, aki, mikor Nemesjácon az anyakönyvi adatok után kutattam, azt a nézetet vallotta, hogy a rendelet 1855-ben, tehát a születési évben kelt s így a költő születésétől használhatta a Reviczky nevet. Az esperes nézete szerint : abból, hogy az akkori plébános nem tüntette fel az évet, de pontosan kitüntette a hónapot és a napot, nem következhetik más, minthogy a rendelet ugyanazon évből kelt, mint a bejegyzés s így ott a plébános fölöslegesnek tartotta az évet mégegyszer feltüntetni. Amilyen pedantériával feltüntette a hónapot és napot, úgy feltüntette volna az évet is, ha az más lett volna, mint ugyanazon év. Koroda a regényben Vitkócot tünteti fel, ahol a keresztlevél fellelhető — pedig ez — a plébániaszék Nemesjác. — 110 —